2018. november 1., csütörtök

The Son of the Universe


Hommage Hamvas Bélának - László Ruth verse

Félszáz éve már,
hogy látható alakban,
nincs itt az időben,
de válasza a szfinxnek
megmaradt töretlen,
sorsmegoldási forgatókönyvében.

Harcból békét,
fájdalomból derűt,
magányból TUDÁST finomított,
lelki alkímiát,
ötezer év bölcsességét,
hagyományt, Ars Magnát.

Sorsunkat formáljuk,
vagy sorsunk formál minket?
Ha nem is ismerjük,
megtalál bennünket.
Szelíden késztet,
vagy kegyetlenül felráz,
jobb megismerni őt
és meghallani szavát.

Elgondolta az Igazságot
elfalazott magányban,
de ez az igazság
ma is él a világban.

Sorsa az ÍRÁS,
árokparton, ligetben,
szent magányában
a szentendrei kertben.

Ő a nagy Átalakító,
a láthatatlan vezér,
ki informális úton
a lelkekhez elér.

A Kozmosz Fia Ő,
a magányos titán,
ki poklok poklát járta
Írások Írásán.

Mert szent tüzet őriz
a Magasság Fia,
az istenhordozó
élő Hamvas Béla.