Ugrás a fő tartalomra

Kiemelt

Hamvas-szókincstár

Hamvas-szókincstár „…a szó megnevez és megszólít, életre kelt” Szakács Gábor szerkesztésében Az a tíz-húsz-harminc kép vagy zenemű vagy vers, amely az embert hosszabb ideig kíséri,  meghitt élettárs. Az az egészen kevés gondolat, amelytől sohasem válik meg, amely minden  időben gondolkodás tárgya, örök és kimeríthetetlen forrás, vezető irányelv: az meditációs  objektum. Objektuma állandó szemlélődésnek, mindig újból és újból való megrendült  csodálkozásnak. Az ember megtanulja százféleképpen alkalmazni, úgy tudja nézni, esetleg órák hosszat, mint a keleti aszkéták mandaláikat. Mint a misztikusok a világ nagy jelképeit: a  csillagot, a kört vagy a háromszöget. Meditációs objektum a kép, vagy gondolat, amely az  emberbe állandóan visszatér, amely mindig új és új alakban, de mindig sajátságosan  egyformán ugyanaz tud maradni. (Anthologia humana 15. o.) Európa vak és gyógyíthatatlan tevékenységmániája volt, és maradt akadálya annak, hogy az  ember itt az őskori és keleti

Üresség - Molnár Sándor kiállítása

Hamvas Béla, művészet, Molnár Sándor, kiállítás, Rátóti Zoltán, festőjóga,

2016. november 14-én, hétfőn 17 órakor Rátóti Zoltán színművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Hamvas Béla műveiből olvas fel Molnár Sándor Üresség című kiállításán. Részletek hangzanak el a Titkos jegyzőkönyv; A kései művek melankóliája; Unicornis: Beszélgetések; Patmosz I., II. és III., valamint Hamvas Béla – Kemény Katalin: Forradalom a művészetben Hamvas-művekből.

Molnár Hamvas filozófiájának tanulmányozása során, Hamvas Bélával személyes kapcsolatban állva (őt mesterének tekintve), az 1960-as évek első felében alakította ki festőjógának nevezett élet- és festői programját. Koncepciójában a föld-, a víz-, a tűz- és a kristály-képek fokozatait a levegő-képek követik, mint halál előtti végső önkiüresítés állomása – erről szól a Magyar Művészeti Akadémia széházában, a Pesti Vigadóban jelenleg látható kiállítás, és erre az utolsó korszakra vonatkoztathatók az elhangzó a Hamvas-idézetek.

Mit jelent az üresség, a kiüresítés, a leegyszerűsödés az öregkori művekben? Lemondást, aszkézist, vagy kiteljesedést? Mi történik, amikor a külvilág tükrözését felváltja a befelé fordulás, a motívumok eltűnése? Amikor már nem a néző nézi a képet, hanem a kép nézi őt?



Forrás: MMA

Hamvas Béla, művészet, Molnár Sándor, kiállítás, Rátóti Zoltán, festőjóga,

Népszerű bejegyzések

Kövess a Facebookon!