“Régebben
a vicclapok tele voltak királyok és elnökök karikatúráival. Voltak uralkodók,
akik a róluk rajzolt torzképeket gyűjtötték, és azokra büszkék voltak, mert az
egészet népszerűségük jelének tekintették. Részben az is volt. Miniszterek, ha
a vicclapban nem gúnyolták ki őket, sértve érezték magukat. A senki-korszakban
nem azért nem rajzolnak karikatúrát, mert a hatalom humortalan, és eszébe jutna
a rajzolót bezárni, hanem mert az államfők és a miniszterek tulajdonképpen
arctalan, nemlétező lények, már nem is maszkok, nem is torzképek, hanem nem számítanak,
még csak el se kell őket felejteni, mert sohasem jelentettek semmit. Ha nevüket
a róluk elnevezett utcáról leveszik, a nemlétben eltűnnek.”
Hamvas Béla: A senki
