Van egy bizonyos megrendítően meghitt hazaérkezés-élményem, ami minden egyes meditációs elvonuláson teljes lényemet magával ragadja. Így történt ez legutóbb is (zen meditációs elvonulás Jeff Shore-ral és a pesti Egy Csepp Szanghával, a nagyváradi Posticumban). A senki földjének időtlen és befogadó tere, ami a csoportos gyakorlásból megnyílik. Bent nyílik, és kifelé tárul. A senki földje, vagyis a legbiztosabb talaj. Az élő, mindenkori, megszakítatlan és valóságos láthatatlan történet, mit csak az nem lát, aki ilyenolyan oknál fogva nem a látást választja.
"Tekintet nélkül arra, hogy Perzsiában van, és szúfinak hívják, Júdeában, a Holttenger mellett, és nevük esszénus, vagy rongyos lengyel falvakban, és khasszidoknak nevezik őket – az ember úgy érzi, hogy végre hazaérkezett. Ez az otthonosság. Ez a meghittség, és bizalmas jóhiszeműség. Ez az egyszerűség, jel és tiltakozás az ellen, ami ezer évek óta a történetben folyik. A romkultúrák közepette valami, ami nem pusztul el. A szertefoszló népekkel szemben valami, ami abszolút pozitívum. Minden propaganda és minden hittérítő háború és minden hivatásszerű klérus nélkül. Az ember tudja: ez az.
Ez az."
(Hamvas Béla Zen című esszéjéből)
A négy fogadalom
Az élőlények
száma végtelen,
fogadom, hogy mind megszabadítom.
fogadom, hogy mind megszabadítom.
A káprázatok
világa kimeríthetetlen,
fogadom, hogy mind legyőzöm.
fogadom, hogy mind legyőzöm.
Az igaz tanok
sora megszámlálhatatlan,
fogadom, hogy mind megtanulom.
fogadom, hogy mind megtanulom.
A felébredés
(Buddha) útjai bejárhatatlanok,
fogadom, hogy mind bejárom.
fogadom, hogy mind bejárom.
Naponta egyszer
"kötelező" szanzen (szemtől szembeni privát találkozás - one on one, in order) a mesterrel. Kérdezhetsz, kérdezhet. Válaszolhatsz,
válaszolhat. Lehet, hogy nem szavakkal, és lehet, hogy semmit sem értesz az
egészből. Minél világosabban és egyszerűbben meg tudod fogalmazni a kérdésed
velejét, annál valószínűbb, hogy a választ megtalálod - a mester ebben
segíthet. Ha van egy égető koanod azt behozhatod ebbe a térbe. Ha
nincs, talán kapsz egyet. A koanommá válok és teljes létezésemmel
kinyilvánítom azt. Nem én állítok valamit, hanem (én) vagyok az. Nem az intellektusommal
- hanem teljes lényemmel, testemmel-lelkemmel.
Félelmetesen
felszabadító volt,
ahogy az (egyébként közvetlen és elérhető) mesterrel való legelső (még
szemiformális) találkozás alatt, 1 mondat után megértette a kérdésemet,
amit lassan egy évtizede "mondok" a környezetemnek, -ben, visszhang
nélkül. Nem azért, mert a mester egy zseni, a környezetem pedig idióta
(bár ebben is lehet valami, nem zárhatunk ki semmit), hanem mert a senki
földjén hangzott el a kérdés, mert csakis és csakis a kérdés
esszenciáját kellett megfogalmaznom, adalékanyagok
nélkül, és mert van egy olyan a zen buddhizmusban (is), hogy Az én országom nem e világból való.
Hanem a világosságéból és a csend szolgálatában. A világosság és a
csend forrása pedig nem a szavakban meg az azokra épített
ideahálózatokban van, hanem abban, ami bennünk ezeket a legégetőbb
kérdéseket (koanokat) legmélyebbről kérdezi és kapja vagy adja. Ki tanít
kit? (-) Szóval sok éve
nem sírtam ilyen tisztító-felszabadító katarzisélmény-zuhatagban,
többnyire ülés közben. Szinte hangtalanul, amennyire bírtam. Volt egy csepp, ami egy aión alatt csapódott a padlóba.
Csoportkép, aztán
búcsúzás, mindenki vissza az otthonába (?), ki Pestre, ki Kolozsvárra vagy messzibb
nyugati országokba, mindenkinek kezdődik a következő, személyes, világiakban való "elvonulás". Ahogy Jeff írja egyik
könyvének utolsó soraiban:
Ez az. A lényeg szavakba nem foglalható.
"Kétségkívül még mindig ugyanaz az öreg seggfej vagyok, de mostmár valahogy együtt tudok élni vele."(-)
(A könyv utolsó, önéletrajzi fejezete online itt is elolvasható - maga a könyv pedig A Láthatatlan Zen Könyvtárból kikölcsönözhető)
Ez az. A lényeg szavakba nem foglalható.
Szólj Zsoltnak, ha csatlakozni szeretnél a zen meditáció csoportos gyakorlásához Kolozsváron, a Gandhi Központban - kontaktért idekatt.
