Szalay László Pál: Hamvas a múlandóságról

„Az ember kell, hogy a halál számára méreg, a pokol számára pestis legyen. Meg kell hogy fogja a halált és alaposan meg kell nézze.”  /Hamvas Béla/

Vannak utak, aminek a lezárása elképzelhetetlen. Mégis összegzésük, a számadás a végzett munkáról tartogat némi hasznot, de meg is kíván valamiféle fineszt. Így vagyok ezzel most én is. Hordoztam egy bélyeget, amivel gyakran azonosítottak, bár nem fedte teljes valómat. Hamvas gondolatainak óvatos átszűrése, halk kísérete, utána való csaholásom boldogító, tartalmas, felfedezésekkel tűzdelt és meghatározó volt. Úgy döntöttem, hogy a sok évvel ezelőtt elkezdett sorozatot befejezem. A zárókő elnevezése: Bevezetés a hamvasi thanatológiába. Vagyis bevezetés a befejezéshez. A kezdet és a vég úgyis ugyanabba a kézbe fut össze. Egyre megy. 

A gondolataimat, felvetéseimet a témában 2013. augusztus 22-én, csütörtökön este 19:15-től hallgathatják meg az érdeklődők a Debreceni Református Kollégiumban. Az előterjesztésem a Doktorok Kollégiuma Irodalmi és nyelvi szekció programjának része. Az alkalom az érdeklődők számára nyitott és ingyenes.

A befejezés nem lefejezés. A téma örök és hűségem a hamvasi művelethez megmarad. A megtartott előadások egy részét a Confessio, a Tekintet, a Népi Krónika, az Ars Naturae, a Ma és Holnap – a fenntartható fejlődés lapja folyóiratok gondozásba vették, és itt-ott fellelhetőek. Az anyag másik, terjedelmes része viszont még nyomtatásba eddig nem került. A lappangó lapokról annyit, hogy a hamvasi életmű nagy szavai, fogalmai vannak beléjük metszve. A vég tehát egy új kezdetet tartogat, amikor is mindezek a „megjegyzések az életműhöz” összefésültetnek, cséplőbotot kapnak a hátukra, rostába kerülnek, s papír alapon, könyv formájában kerülnek tálalásra. De ez már egy másik történet, a következő. Addig is ragadjuk meg az alkalmat és nézzünk hanyatló pilláiba. Múlandó és örök ez, csakúgy, mint magunk.