Zen meditációs tréning Dúl Antallal Újvidéken
Helyszín:
- a helyszín-telenség, illetve a
HIPOKRAT JÓGA STÚDIÓ
21000 Újvidék (Novi Sad, Szerbia), Stratimirovićeva br. 6.
Térkép...
Tanulmányait 1967-től a Római Katolikus
Hittudományi Akadémián végezte. 1973-1993 között az MTA könyvtárában
dolgozott. Szellemi irányultságát tekintve spirituális szabadságot
hirdető, egyházi dogmatikától mentes tanító. „Másként gondolkodását”
1968-ban, Hamvas Bélával történt személyes találkozása és az író
haláláig tartó kapcsolata alapozta meg, amely az évtizedek alatt a
hamvasi életmű kiváló ismerőjévé és közvetítőjévé tette. Az 1990-es évek
elejétől kezdve rendszeres előadóként találkozhatunk vele a
tradicionalista, metafizikai bölcselettel foglalkozó körökben (pl.
Hamvas Kollégium). 1998 óta saját alapítású könyvkiadóját működteti
Medio Kiadó néven, amely Hamvas Béla műveinek kiadására jött létre, és
amely az életműből eddig huszonhárom kötetet publikált.
Dúl Antal először 1994-ben, Würzburgban, pater
Willigis Jäger vezetése mellett vett részt zen bevezetésben és
zen-szessinen (hét napos zen tréningen). Ezt követte Willigis atya
magyarországi látogatása és zen kurzusa.
1995 telén (Marika Marghescuval közösen) Japánba utaztak Harada Roshi zen kolostorába Okayamába.
Ezt követően 14 évig Marika budapesti To hi gan
zendójában meditált, de sokszor részt vett Harada Roshi dániai, svájci,
magyarországi, németországi szessinjein, valamint Willigis (Ko un roshi)
würzburgi és holzkircheni zenmeditációin. Eközben több zen bevezetőt
tartott különféle közösségek számára (pl. a budapesti Szintézis
Szabadegyetemen egy féléves kurzus). Szerbiában utoljára 2004 őszén a
Horgos közelében található Domus Pacis ferences rendi imaházban tartott
egy rendkívül sikeres zen bevezetőt.
„... Emlékszem, 2012 december 22-ére. Ködös,
szürke reggelre ébredtem. Recsegett-ropogott és fájt minden csontom.
Nyolc óra, de mintha még csak nem is hajnalodna. Kábultan bámészkodtam
az ablakon át a semmibe. Néhol még megmaradt a járdák mentén egy-egy kis
halom összezsugorodott, koromlepte hó. Egy holló mesteri ügyességgel
bontogatott a csőrével egy jégbefagyott almát. A többiek a kopár ágakról
figyelték, láthatóan ugrásra készen. Szerencsésen ezen az éjszakán is
túl vagyok, gondoltam, hatvanhét évesen már minden percért hála jár. Azt
mondják, most már csak a mágneses pólusváltást és a szökőárakat kell
túlélnünk, és ezután hosszú időkre beköszönthet a szürke ködös nyugalom,
trópusi klímával vagy jégkorszakkal. A konyhában bekapcsolom a rádiót.
Háború, recesszió, vízhiány, táplálékhiány, levegőhiány, hallom fél
füllel. Belebújok az öreg, szőrmés papucsba, még akkor vettem, amikor
ezzel a pamflettel vesződtem. Nagy érték. Világkorszakok tanúja.”
(Megjelent a 2012 – Az idő közel... című könyvben, a Pilis Print Könyvkiadó gondozásában.)
Forrás: Garuda-Sacra
|
