Zen meditációs tréning Dúl Antallal Újvidéken

Szeretettel meghívjuk kétnapos ZEN MEDITÁCIÓS tréningünkre, amelyet a tegnap történt apokalipszis alkalmából és emlékére szervezünk.

 

Időpont: 2012. december 22. - 23.
 
Helyszín:

• a helyszín-telenség, illetve a
  HIPOKRAT JÓGA STÚDIÓ
  21000 Újvidék (Novi Sad, Szerbia), Stratimirovićeva br. 6.
  Térkép...

A meditációt vezeti: Dúl Antal teológus munkatársunk Budapestről

Tanulmányait 1967-től a Római Katolikus Hittudományi Akadémián végezte. 1973-1993 között az MTA könyvtárában dolgozott. Szellemi irányultságát tekintve spirituális szabadságot hirdető, egyházi dogmatikától mentes tanító. „Másként gondolkodását” 1968-ban, Hamvas Bélával történt személyes találkozása és az író haláláig tartó kapcsolata alapozta meg, amely az évtizedek alatt a hamvasi életmű kiváló ismerőjévé és közvetítőjévé tette. Az 1990-es évek elejétől kezdve rendszeres előadóként találkozhatunk vele a tradicionalista, metafizikai bölcselettel foglalkozó körökben (pl. Hamvas Kollégium). 1998 óta saját alapítású könyvkiadóját működteti Medio Kiadó néven, amely Hamvas Béla műveinek kiadására jött létre, és amely az életműből eddig huszonhárom kötetet publikált. Dúl Antal először 1994-ben, Würzburgban, pater Willigis Jäger vezetése mellett vett részt zen bevezetésben és zen-szessinen (hét napos zen tréningen). Ezt követte Willigis atya magyarországi látogatása és zen kurzusa. 1995 telén (Marika Marghescuval közösen) Japánba utaztak Harada Roshi zen kolostorába Okayamába. Ezt követően 14 évig Marika budapesti To hi gan zendójában meditált, de sokszor részt vett Harada Roshi dániai, svájci, magyarországi, németországi szessinjein, valamint Willigis (Ko un roshi) würzburgi és holzkircheni zenmeditációin. Eközben több zen bevezetőt tartott különféle közösségek számára (pl. a budapesti Szintézis Szabadegyetemen egy féléves kurzus). Szerbiában utoljára 2004 őszén a Horgos közelében található Domus Pacis ferences rendi imaházban tartott egy rendkívül sikeres zen bevezetőt. fotó: zsolt.ro „... Emlékszem, 2012 december 22-ére. Ködös, szürke reggelre ébredtem. Recsegett-ropogott és fájt minden csontom. Nyolc óra, de mintha még csak nem is hajnalodna. Kábultan bámészkodtam az ablakon át a semmibe. Néhol még megmaradt a járdák mentén egy-egy kis halom összezsugorodott, koromlepte hó. Egy holló mesteri ügyességgel bontogatott a csőrével egy jégbefagyott almát. A többiek a kopár ágakról figyelték, láthatóan ugrásra készen. Szerencsésen ezen az éjszakán is túl vagyok, gondoltam, hatvanhét évesen már minden percért hála jár. Azt mondják, most már csak a mágneses pólusváltást és a szökőárakat kell túlélnünk, és ezután hosszú időkre beköszönthet a szürke ködös nyugalom, trópusi klímával vagy jégkorszakkal. A konyhában bekapcsolom a rádiót. Háború, recesszió, vízhiány, táplálékhiány, levegőhiány, hallom fél füllel. Belebújok az öreg, szőrmés papucsba, még akkor vettem, amikor ezzel a pamflettel vesződtem. Nagy érték. Világkorszakok tanúja.” (Megjelent a 2012 – Az idő közel... című könyvben, a Pilis Print Könyvkiadó gondozásában.) Forrás: Garuda-Sacra