Ugrás a fő tartalomra

Kiemelt

Hamvas-szókincstár

Hamvas-szókincstár „…a szó megnevez és megszólít, életre kelt” Szakács Gábor szerkesztésében Az a tíz-húsz-harminc kép vagy zenemű vagy vers, amely az embert hosszabb ideig kíséri,  meghitt élettárs. Az az egészen kevés gondolat, amelytől sohasem válik meg, amely minden  időben gondolkodás tárgya, örök és kimeríthetetlen forrás, vezető irányelv: az meditációs  objektum. Objektuma állandó szemlélődésnek, mindig újból és újból való megrendült  csodálkozásnak. Az ember megtanulja százféleképpen alkalmazni, úgy tudja nézni, esetleg órák hosszat, mint a keleti aszkéták mandaláikat. Mint a misztikusok a világ nagy jelképeit: a  csillagot, a kört vagy a háromszöget. Meditációs objektum a kép, vagy gondolat, amely az  emberbe állandóan visszatér, amely mindig új és új alakban, de mindig sajátságosan  egyformán ugyanaz tud maradni. (Anthologia humana 15. o.) Európa vak és gyógyíthatatlan tevékenységmániája volt, és maradt akadálya annak, hogy az  ember itt az őskori és keleti

Hamvas Béla a külső reformokról

"Hogyan öli meg a politika a nemzetet? Úgy, hogy a szellemi eszme helyébe a hasznot teszi. Úgy, hogy a szellemi tevékenység helyett a gyakorlatot hirdeti. Úgy, hogy a szépség helyett a prosperitást követeli. Úgy, hogy propagandát űz, vagyis a művészetet a haszon szolgálatába állítja. Úgy, hogy azt mondja: a megújulás külső eszközöktől függ. Úgy, hogy azt mondja: a példát a múltból kell venni; hogy a példát külföldről kell venni. Úgy, hogy külső reformokat hoz, és a külső reformokban való hitet fenntartja. 

Az összes nyilvánosan hirdetett eszme rejtett bukása következett el. És az összes belül ható geniális erő rejtett felszabadulása következett el. Most itt állunk a második világháború kellős közepén, és várunk.” [...]

(Hamvas Béla: Az ősök útja és az istenek útja. (A magyar Hüperion. I. k. 262. p.) 


(Sütő Zsolt fotója)

Népszerű bejegyzések

Kövess a Facebookon!