Ugrás a fő tartalomra

Kiemelt

Hamvas-szókincstár

Hamvas-szókincstár „…a szó megnevez és megszólít, életre kelt” Szakács Gábor szerkesztésében Az a tíz-húsz-harminc kép vagy zenemű vagy vers, amely az embert hosszabb ideig kíséri,  meghitt élettárs. Az az egészen kevés gondolat, amelytől sohasem válik meg, amely minden  időben gondolkodás tárgya, örök és kimeríthetetlen forrás, vezető irányelv: az meditációs  objektum. Objektuma állandó szemlélődésnek, mindig újból és újból való megrendült  csodálkozásnak. Az ember megtanulja százféleképpen alkalmazni, úgy tudja nézni, esetleg órák hosszat, mint a keleti aszkéták mandaláikat. Mint a misztikusok a világ nagy jelképeit: a  csillagot, a kört vagy a háromszöget. Meditációs objektum a kép, vagy gondolat, amely az  emberbe állandóan visszatér, amely mindig új és új alakban, de mindig sajátságosan  egyformán ugyanaz tud maradni. (Anthologia humana 15. o.) Európa vak és gyógyíthatatlan tevékenységmániája volt, és maradt akadálya annak, hogy az  ember itt az őskori és keleti

Hamvas Béla az álruhás királyról


" Csak egyetlen hiteles közösség van: az emberiség. Nép, nemzet, osztály, kaszt, vallás, világnézet csakis ezen belül, nem mint elválasztó, hanem mint gazdagság és sokszerűség van jelen, de csak abban az esetben, ha az egyetemes emberiség gondolata alá rendelték. A hagyomány nem történeti izgalom, sem társadalmi forradalom, sem vallásalapítás. Első jellemvonása: az igazság végleges nyugalma. A hagyomány nem forradalmasít; a forradalom megbukott, de a konzervatívizmus is megbukott. A középkori sötétség is megbukott, de a felvilágosodás is megbukott, a romantika is megbukott, de a kiábrándulás is megbukott. Viszont semmi sem bukott meg olyan visszavonhatatlanul, mint az élet, az élet polgári megfogalmazásban, mint komfort és élvezet és kompromisszum és tudomány és darwinizmus és cél és pszichoanalízis. Mindez teljesen időszerűtlen és elavult. Megbukott az Európa ellen való lázadás és megbukott Európa elárulása akár a buddhizmusnak, akár a görögségnek, a néger és az indián és az egyiptomi és a maja és az azték művészettel együtt, és nincs többé egzotizmus. De helyébe nem valamely új lép, hanem a régi. A történetben eddig szereplő nagyság mind megbukott, főként a zseni, a politikus, a diktátor, a bankár, a pap, a dandy, a költő, a művész. Csak a szent maradt meg, sajátságosképpen átalakulva, mint a legtermészetesebb ember, aki magától értetődően ember, vagyis egyszerű, normális ember, aki mindennemű kiemelkedéstől és kiváltságtól tartózkodik. Ez sem új, hanem régi, igen régi, az idők elejétől való. Semmi szekta, semmi rögeszme, semmi racionalizmus, semmi tudomány, semmi esztétika, semmi kenet, semmi kultúra, legfeljebb olyan ember, aki álruhás király a nép között, éspedig olyan nép között, amelyben mindenki király.

Patmosz, LEVÉL V. J.-HEZ

Népszerű bejegyzések

Kövess a Facebookon!