Ugrás a fő tartalomra

Kiemelt

Hamvas-szókincstár

Hamvas-szókincstár „…a szó megnevez és megszólít, életre kelt” Szakács Gábor szerkesztésében Az a tíz-húsz-harminc kép vagy zenemű vagy vers, amely az embert hosszabb ideig kíséri,  meghitt élettárs. Az az egészen kevés gondolat, amelytől sohasem válik meg, amely minden  időben gondolkodás tárgya, örök és kimeríthetetlen forrás, vezető irányelv: az meditációs  objektum. Objektuma állandó szemlélődésnek, mindig újból és újból való megrendült  csodálkozásnak. Az ember megtanulja százféleképpen alkalmazni, úgy tudja nézni, esetleg órák hosszat, mint a keleti aszkéták mandaláikat. Mint a misztikusok a világ nagy jelképeit: a  csillagot, a kört vagy a háromszöget. Meditációs objektum a kép, vagy gondolat, amely az  emberbe állandóan visszatér, amely mindig új és új alakban, de mindig sajátságosan  egyformán ugyanaz tud maradni. (Anthologia humana 15. o.) Európa vak és gyógyíthatatlan tevékenységmániája volt, és maradt akadálya annak, hogy az  ember itt az őskori és keleti

Szántó F. István: Kemény Katalin halálára, 2004

Bármilyen magasra nôjenek is a lények a világban, lettek légyen bár fadöntôk vagy országbírák vagy akár nemzetes asszonyok, távozóban valamennyien mosolyognivalóan apró és könnyü játékszerek.
Könnyü játékszerei az Ismeretlennek.

A halál ismeretlen. Titok. Titok az, amit mindenki tud, és amit mindenki tud, arról nem szabad
beszélni. Ne beszéljünk tehát róla, mert semmi szüksége az emberi hangra: megveti a változékony hangszínt, s dacosan elfordul azoktól, akik a rejtett tartalom kimondására próbálják rábírni. Kemény Katalin, azt hiszem, azon kevesek közé tartozott, akiknek idôrôl idôre mégis csak feltárulkozott az Ismeretlen. S rajta keresztül a hozzá közel állóknak is. Feltárulkozott birsalmasajtjának, süteményeinek, pástétomainak, lekvárjainak senki máséval össze nem téveszthetô ízében; a szeme csillogásában, ha felfedezte az élénkzöld levelek árnyékában megbúvó korai cseresznye pirosát; mosolyában, ha a szentendrei kert orgonái közt tavasszal elôször hangzott fel a szerelmes rigóvôlegény trillája; feltárulkozott a zuglói otthon és menedék magányos csendjében; a nagymamát ábrázoló olajfestmény barnájának patinájában; a Vajda Lajos önarckép szikár-szálkás szénfeketéjében; a hitves [Hamvas Béla] kéziratai számára saját kezileg készített dossziék hímzéseiben; feltárulkozott a feltétel nélküli, a sírig és a síron túl is tartó szeretetben a családtagok, az odaadó alázatban és hěségben a szellemi társak iránt...

A csoda titok. Titok az, amit mindenki tud, és amit mindenki tud, arról nem szabad beszélni. Ne
kérdezzük tehát, hogyan férhetett e törékeny testbe annyi hit, szorgalom, tudás és erô; ne
kérdezzük,  a most magunk mögött hagyott század véres borzalmai és vérmes szellemellenessége vajon hogy nem tudták összeroppantani azt, aki maga volt a spiritualitás, aki számára a valóság maga volt a színtiszta költészet; s ne kérdezzük azt sem, miért hiszi valaki úgy, hogy a régieknek és a világnak (hogy el ne fogyjon) éppen ôrá van szüksége...

Szomorúságunkban vigasztaljuk magunkat Kemény Katalin derějével. Azzal a tudással, hogy mi az: elfogadni és felülemelkedni, amit Katalin nyolcéves kora óta tudott. Azóta, hogy kikísérte kétéves kisöccse koporsóját a tordai temetôbe. Tudta, hogy az embernek el kell engedni halottait, hogy a halottai is elengedjék ôt. De azt is tudta, hogy e naptól fogva haladékban él. Ezért örült annyira a pirosló cseresznyének, a rigófüttynek, a birsalmasajt illatának, Hérakleitosz, Lao-ce, Rilke vagy Jézus egy-egy mondatának Lukácsnál vagy az apokrifekben. Az édenben élt és a siralom völgyében, a tapinthatóban és az álomban, a mámorban és a káprázatban, a mindig visszatérô és az örökre eltünô idô metszéspontjában. Ezt a tudását, magát a megtörténést próbálta meg átmenteni az idôbôl az idôtlenbe. Nekünk. Feladatát elvégezte. Fájdalmunkra, tovább nem idôzhetett körünkben. De müvei - a sztélék - megmaradtak: utunkat szegélyezik.


(Elhangzott Szentendrén, 2004. január 16-án, Kemény Katalin temetésén)

Forrás: Élet és irodalom

Népszerű bejegyzések

Kövess a Facebookon!