Ugrás a fő tartalomra

Kiemelt

Hamvas-szókincstár

Hamvas-szókincstár „…a szó megnevez és megszólít, életre kelt” Szakács Gábor szerkesztésében Az a tíz-húsz-harminc kép vagy zenemű vagy vers, amely az embert hosszabb ideig kíséri,  meghitt élettárs. Az az egészen kevés gondolat, amelytől sohasem válik meg, amely minden  időben gondolkodás tárgya, örök és kimeríthetetlen forrás, vezető irányelv: az meditációs  objektum. Objektuma állandó szemlélődésnek, mindig újból és újból való megrendült  csodálkozásnak. Az ember megtanulja százféleképpen alkalmazni, úgy tudja nézni, esetleg órák hosszat, mint a keleti aszkéták mandaláikat. Mint a misztikusok a világ nagy jelképeit: a  csillagot, a kört vagy a háromszöget. Meditációs objektum a kép, vagy gondolat, amely az  emberbe állandóan visszatér, amely mindig új és új alakban, de mindig sajátságosan  egyformán ugyanaz tud maradni. (Anthologia humana 15. o.) Európa vak és gyógyíthatatlan tevékenységmániája volt, és maradt akadálya annak, hogy az  ember itt az őskori és keleti

Olyan világban élünk, ahol minden élet alánk rendelt - mondja Dúl Antal, a Hamvas-hagyaték gondozója

Ízis fátylán lépkedve
Dúl Antal tanulmányait a Hittudományi Akadémián végezte el, húsz évig a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában dolgozott. 1968 tavaszán ismerkedett meg Hamvas Bélával. Jelenleg a Hamvas-hagyatékot gondozó Medio Kiadó vezetője. Rendszeresen tart előadásokat Magyarországon és a határon túl. A hétvégén a Zentai Alkotóházban A valósághatár című előadásán találkozhattak vele az érdeklődők. 
Lélekjelenlétről, istentudatos életről, az ember hiteléről, közösségről, népről, nemzetről beszélt a jelenlevőknek. Előadása után nyilatkozott lapunknak: 
Mit tudnak ma Hamvas Béláról?
 
- Magyarországon sem tudnak többet, mint a határon túl. A kiadóban végzett felmérés szerint mintegy harminc-negyvenezer ember olvassa Magyarországon az író munkáit. Nem közismert szerző, hiszen a gimnáziumokban és az egyetemeken sem tanítják. Talán egyedül Szegeden a bölcsészhallgatók ismerik pár munkáját. Pedig lassan ötven éve, hogy meghalt. 
Mi az oka ennek az érdektelenségnek?
 
- Nagyon újszerű és kemény dolgokat mondott, és egészen másként állt hozzá mindenhez, ami a megszokott, hagyományos tudományt jelenti. Négy részre szoktuk felosztani a tudományt: vallás, filozófia, természettudomány és a művészet. Ez a mi kultúránk alapja. Hamvas pedig azt mondta, hogy képzeljük el ezt egy piramisnak, aminek a csúcsállapotában egyenértékűen áll a művész, a tudós, a filozófus és a teológus. Ez a látásmód egyelőre még szemben áll mindenféle hivatalos iskolával. 
Miben adhat útmutatást Hamvas Béla?
 
- Pontosan azt a szemléletet alapozza meg, ami egy embercentrikus világot épít, és nem egy objektív struktúrát. Azt mondja, hogy a kultúra az istentisztelet, kultusz, és nem a sokszerű tudásanyagnak az építőköveiből összerakott gyönyörű épület. A másik fontos dolog, hogy egyetemességet követel. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy a keleti kultúrát kidobhassuk az ablakon. Alapvetően azt mondja, hogy a személy áll a központban, és nem az objektív világ. 
Megközelíthető az az állapot a mai ember számára, amit ön Hamvast idézve lélekjelenlétnek mondott? 
 
- Az Apokalipszisnek ebben a késői idejében nagyon sokan riadnak föl. Ötszáz éve van az a fajta tudományosság, amit ma élünk. Azóta egyfelől azt halljuk, hogy a tudomány fantasztikus lépésekkel halad előre, másfelől viszont azt, nincs ózonpajzs, kizsákmányoltuk a bányákat, kiirtottuk az erdőket, kifosztottuk a Föld tartalékait. Milyen eredményt hozott ez az ötszáz év? Úgy néz ki, hogy egy ökológiai katasztrófába vitte az emberiséget. Itt tartunk. Miért? A válasz erre, hogy vissza kell térni az emberléptékű világba, amiben az ember nem fosztogatója, hanem apja a természetnek. 
Sok író, költő, tudós vélekedik Hamvashoz hasonlóan. Miben más az ő gondolkodása?
 
- Nem feltétlenül más. Radikálisabban hirdeti a mindenben meglevő életszentséget: a növényvilágban, az állatvilágban, a bennünket körülvevő mikro- és makrovilágban egyaránt. Hiszen minden valamiképpen velünk azonos szellemi gyökéből fakadt. Amikor az ember réten jár, akkor át tudja élni az a finom csodát, amit régen úgy mondtak, hogy Ízis fátylán lépked. Ezt a friss látást hozta Hamvas. Hogy másként álljunk hozzá a külső világhoz, és engedjük sugározni a szereteterőt. 
Hogy került önhöz a hagyaték, és mikorra várható a teljes életmű megjelentetése?
 
- Teológus hallgató voltam, és szellemi mélypontra, krízisállapotba kerültem, amikor megtaláltam Hamvas Bélát. Elolvastam a Láthatatlan történetet, és fölkerestem. Később tettem egy titkos fogadalmat, hogy ezt az életművet mindenképpen a világra segítem. Nagyon reménytelen volt ez akkor, hiszen a hatvanas évek kádári világát éltük. De elkezdtünk dolgozni Kemény Katalinnal, az író özvegyével, és amikor ő meghalt, végrendeletében továbbadta a hagyatékot. Még nyolc könyv van hátra az életmű-sorozatból. Eddig huszonegy kötet jelent meg, a huszonkettedik most van nyomdában. Nagyon fontos írások maradtak hátra. A naplóját, a levelezését, a harmincas-negyvenes években megjelent írásait és egy életrajzi összefoglaló kötetet tervezünk megjelentetni. 
GRUIK Ibolya - az interjú forrása itt

Népszerű bejegyzések

Kövess a Facebookon!