Nézem az örökül kapott családi fényképeket. Rajtuk nagybátyám, Hamvas
Béla, aki száztíz évvel ezelőtt született Eperjesen. Édesapja, az én
nagypapám, Hamvas József evangélikus paptanár volt. Aschendorf
Józsefként anyakönyvezték. Édesapjának, Aschendorf Frigyesnek kékfestő
gyára volt Győrben. Nagyapám tizenhét évesen árvaságra jutott, a rokonok
kiforgatták a vagyonából. Ekkor magyarosította a nevét Hamvasra, és
önerőből elvégezte a tanári egyetemet, majd a teológiát.
Nagyszüleim korán házasodtak össze. Nagyapám, Hamvas József Eperjesen
kapott tanári állást. Ott született meg a nagybátyám, Hamvas Béla.
Nem
sokáig laktak Eperjesen, mert a vidéki értelmiség egyetlen szórakozása
ott a kocsma volt. Így, amint lehetőségük nyílt, Pozsonyba költöztek.
Pozsonyban
született a nagynéném, Hamvas Sára, majd édesanyám, Hamvas Éva, és
végül még egy nagynéném, Hamvas Magdolna. Ő vetette papírra a család
történeteit, őrizte meg a fényképeket. A testvére kéziratait ő gépelte
le.
Nagyon sokat meséltek a csodálatos pozsonyi évekről. Nagyapó
tanított, kosztos diákok vették körül őket. A Tutu bácsit - mert
mindenkinek volt beceneve, Béla Tutu volt - a nagyapa tanította egy
ideig. Van pár fénykép a pozsonyi házról és a család boldog perceiről.
De
aztán bizony megkapták a kiutasítást, el kellett hagyniuk Pozsonyt.
Nagyapó nem írta alá a hűségnyilatkozatot. Ez volt Trianon.
Így Budapestre költöztek. Tutu bácsi elvégezte az egyetemet, könyvtáros lett. Közben írogatott.
Megnősült,
első felesége, Angyal Ilus nagyon szép nő volt. Tutu bácsi azt mondta,
hogy üres papírlap, és ő azt ír rá, amit szeretne. Ez bizony nem jött
be, így elváltak.
Hamvas Béla nagyon szerette Szentendrét, a sógorának volt egy parasztháza, nagyon sok időt töltött ott. Kertészkedett és írt.
Az
én édesapám növénynemesítő volt, így mi vidéken laktunk, Újfehértón. A
nyári szünetet, három hónapot Budapesten töltöttük a nagyszülőknél és a
két nagynénémnél. Az egész család együtt lakott, kivéve Tutu bácsit. De
nyáron, amikor ott voltunk, gyakran eljött. Azt a boldogságot! Napokkal
előtte készült az egész család. Amikor belépett, kisütött a nap. Csupa
kacagás és boldogság volt az egész lakás.
Később Hamvas Béla újra
megnősült, és elvette Kemény Katalint. Nagyon szép, kedves lakásuk volt
a Remetehegyi úton. Nagybátyám könyvtárban dolgozott, és írt. Azt
hiszem, akkor boldog volt. Majd jött a második világháború. Ugyanúgy,
mint az első világháborúban, most is bevonult.
A gyönyörű lakásuk
telitalálatot kapott az ostrom idején, és a sok kéziratával, könyveivel
együtt megsemmisült. Szentendre volt a mentsvára, ahol sógorának
parasztházában időzött.
A háború után újra írni kezdett, de nem
jelenhetett meg semmi tőle, így elvonult önkéntes száműzetésbe Inotára,
aztán Tiszapalkonyára.
Amíg nagyanyó élt, gyakran jött
meglátogatni. Ilyenkor az egész család boldog örömmel várta. Mi is
Pesten voltunk, és akkor láthattuk, beszélhettünk vele. Utólag nagyon
sajnálom, hogy a felnőttek lebeszéltek minket arról, hogy könyveiről
kérdezzük. Nagynéném gépelte az írásait, és így jártak kézről kézre.
Szegény nagybátyám nem érte meg, hogy megjelenjenek a könyvei. Sokszor
elgondolkozom, hogy tudott ilyen csodálatos gondolatokat leírni a
sanyarú körülmények között! Munkásszálláson és munkaruhában is
emelkedetten gondolkodott.
Olyan sokkal vagyunk adósai
nagybátyámnak, hogy mindent elkövetek, hogy legalább halála után
emlékezzünk rá. Szentendrei sírját kérésemre és Jókai Anna javaslatára a
Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította. Így legalább ott békében
nyugodhat.
Nemoda Lászlóné (Hamvas Éva lánya)
Forrás itt
