„Hamvas Béla öröksége leginkább abban áll, hogy egyike
volt azon európaiaknak (és az első volt a magyar nyelvterületen), akik a
XX. század során, a különböző hagyományvonalak napvilágra kerülése
kapcsán meghatározták és megfogalmazták az »egyetemes hagyomány«
lényegét. Abból indult ki, hogy a hagyomány a »szellem időfeletti
jelenléte«, és ez alapot teremthet arra, hogy az ember a hagyomány
lényegét közvetlenül ismerje meg és azt létében realizálja. Ezért Hamvas
a különböző hagyományvonalak szintézisével olyan szellemi mozgást
indított el, elsősorban és egyelőre a magyar nyelvterületen, amely
napjainkban kezd általános szellemi jelenséggé formálódni.
Ezen jelenség leírása napjaink feladata és kötelessége.”
