Ugrás a fő tartalomra

Kiemelt

Hamvas-szókincstár

Hamvas-szókincstár „…a szó megnevez és megszólít, életre kelt” Szakács Gábor szerkesztésében Az a tíz-húsz-harminc kép vagy zenemű vagy vers, amely az embert hosszabb ideig kíséri,  meghitt élettárs. Az az egészen kevés gondolat, amelytől sohasem válik meg, amely minden  időben gondolkodás tárgya, örök és kimeríthetetlen forrás, vezető irányelv: az meditációs  objektum. Objektuma állandó szemlélődésnek, mindig újból és újból való megrendült  csodálkozásnak. Az ember megtanulja százféleképpen alkalmazni, úgy tudja nézni, esetleg órák hosszat, mint a keleti aszkéták mandaláikat. Mint a misztikusok a világ nagy jelképeit: a  csillagot, a kört vagy a háromszöget. Meditációs objektum a kép, vagy gondolat, amely az  emberbe állandóan visszatér, amely mindig új és új alakban, de mindig sajátságosan  egyformán ugyanaz tud maradni. (Anthologia humana 15. o.) Európa vak és gyógyíthatatlan tevékenységmániája volt, és maradt akadálya annak, hogy az  ember itt az őskori és keleti

Kulcsár-Szabó Ernő: Hamvas Béla organikus szálai a magyar irodalom szövegtestében

Hamvas margónhagyásának praktikus okai is vannak -Az öregtörökök 50-60 évesek, és a nyugdíjig már nem akarnak nagyobb melóba fogni. És a földolgozatlan egyre gyűlik, még a Tandori betagozás is hézagos, akkor a 47 éves Háy Jánosé?
Ugyanis a szépíró Hamvas Béla rehabilitálása és betagozása a rendszerbe fölborítaná azt. Gondolom, az volt Kulcsár-Szabó professzor úrék rendezőelve, hogy a telefaxxxuknak van kedve újraírni mindent Hamvas miatt.
Jó kis ramazuri lenne persze abból is, ha valaki az 50-es-70-es évek kisprózái metszetében gombolná újra a posztmodern mellényét...
Van Hamvasról a Kétmondatos Hallomás -ban egy ügyes kis mondat, miszerint okkult és olcsón trükkös kis öregúr volt. Regény-monumentjéről és a szintén értékes szatellit-regényeiről (Szilveszter, Ugyanis, Bizonyos tekintetben) nem akarnak tudomást venni. Ugyan a Karnevál-t a Magvető csonkított változatban kiadta 1984-ben -de aligha lelhetünk a teljes és pontos kiadásról recepciós szövegeket.
Ezért jelenthette ki Kulcsár-Szabó professzor úr betyáros hetykeséggel, hogy Hamvas nem organikus a magyar irodalomban.
A hivatkozás egyszerű: Vegyük el az alkotótól a személyes történetét s csupán a szövegekből induljunk ki, szcientolingvisztikai alapossággal. Ekkor már csak a fanyalgást kell elővenni Hamvas szövegeire... Itt utalok a Krúdy szövegfelszínén való téves elsikanózásokra...
Sajnos a hamvasisták is, önellenható szűklátókörűségből, ehhez a katyvaszhoz pakolnak lapáttal, amikor a Karnevál "beavatási regény" voltát hangoztatják. A beavatási mai divatszóval csak egy sáv a regényből. Ha akarom, beavatási...
Én fordított piramidnak látom a Havas Műveket. Nem mellékes az irodalmi és fő a "tizenegyedikkönyvírói" ill esszé termelés, hanem fordítva. Az esszék vezetnek a főműhöz, a Karneválhoz. A Karnevál melléktermékei, ha akarom, holdjai a kész Szilveszter és a vázlatos (és félbehagyott) Ugyanis és Bizonyos tekintetben.
A Karnevált szoros organikus szálak fűzik a magyar irodalomhoz. Közvetlenül Krúdyhoz kötik e szálak. Senki ne keresse szövegfelszínen ezeket a kötéseket. Esetleg a karikatúrák vagy a spitznámék nevek kezelésében lehet ilyen egyszerűen belátható összefüggéseket találni.
Mélységébe a társadalmi és korrajz, a leltárszerű pontosság, a szinte pozitivista következetesség jellemzi. Hamvas, mint Krúdy, semmiféle diszkriminációt nem ismer: a pozitívat sem. Nem megbocsátó vagy könyörtelen, hanem mindent úgy fogad el, önmagában, nem ő bocsát meg a figurának, hanem a körülmények pontos ábrázolásában mutatja meg a determináltságát. Konkrétan ez is lett a veszte: A Karneválban konkrétszemély figuráján mutatja be azt a figurát, akihez hasonlót, de sikeresebben  Kertész is a legvégén a Sorstalanságának, akivel a 16 éves fiatalférfi szinte szóba se áll... az a figura állt bosszút Hamvason... mert magára ismert, bár Hamvas tipikusságában ábrázolta. Aki üzletet csinál a katasztrófából, ami őt magát alig érintette.
Már eleve a Karnevál olvasásával is baj van. Krúdyt lehet esténként félórás etapokban spiccesen az ágyra dőlve olvasni -a Karneválhoz neki se vágjon senki az éjjeliszekrényre helyezett olvasólámpánál, ha fennáll a veszélye, hogy félóra múlva elalszik. A magyar irodalom recepciósai egyre nagyobb pofával, egyre gőgösebben beszélnek tudományuk tárgyáról -ez a hozzáállás lehetetlenné teszi a Karnevál befogadását.
Én a Karnevált szórakoztató olvasmánynak is tartom -de igen magasfokú olvasási képességet és koncentrációt követel befogadása, holott a posztmodern kultuszregényekhez képest a szövegfelszín könnyen leküzdhető. (Sőt, a lektűrparódiának az a fajtája, ami jóformán az egész Szilvesztert jellemzi, itt is 50-60 oldalas szakaszokon át hömpölyög...)
A Karnevált jó 4-6 órás etapokban javaslom olvasni -és nem árt, ha ceruzával a kézben a szennylapokra jegyzetelünk!
A Szilveszter organikus szálai nem Krúdyhoz kötődnek. Vehetjük akár afféle Rejtő -paródiaként. (Holott maga Rejtő is gyakran csavarint egyet és paródiáját írja a kor divatlektűrjének!) Experimentális imagináció -a műfaji meghatározás is az álarcos karneváli forgatagra utal. A szilveszter szereplőinek angol neve van, az ország-és népnevek mintha Weörestől származnának (pl a csimpalacsánok). A történet azonban hótreál! Történelmi tablón láthatjuk a szovjetrendszert és a magyar leképzését egyaránt. De a "nyugati polgáriszemlélet" is kap egy vékonysort a Naura és a Pilóta -történetben, melyet most Spiro György emelt ki színpadra.
A szocreálellense line-ra (pl a belföldi posztmodernre ) jellemző, hogy a Nyugatot szembeállítja a Keleti (Szocialista) Blokkal, afféle polgárias Kánaánként. Az emigránsirodalom. Naura természetesen zongoraművésznő. És A Férfi természetesen pilóta. Giccsparódia. Többfonatú -ha akarom a süllyedő létű europid nő (Naura anyja) karikatúrája.
Hamvas befogadása a magyar irodalomba súlyosan megrendítené a kánont. Maga a Szilveszter is föladja a posztmodernek, de a mai posztposztmoderneknek is a leckét. Át kellene rendezni a hierarchiát és újraírni az általános recepciót. A Hajnóczy-recepción jól szemléltethető, hogy még azt is el akarják magyarázni az őrkanonokok (és ministránsaik) a valóságból, ami itt volt az orrunk előtt. Ha Nádas töredékesnek szólja le a romosságában is kikezdhetetlenül egész Hajnóczy Művet, az csak a sima kollegiális irigység. A művész irígy, mint a dög. Nagyon ritka az önzetlen művész. Az író primadonna, és savanyú pofit vág, ha más is képes egy szebb piruette-re. Esterházy csak olyat dicsér föl, akiben biztos, hogy nála gyöngébb. Kertész Imrét húsz éven át veregették vállon, jópofin mosolyogva hallgatott az asztalsarkán -és nóbelbonbonját az udvarias és kellemkedő ábrázatokat vágó nagyságaink nehezen emésztik...
Hamvas 41 éve halott -No, de a 100 éves Szentkuthy-Pfisterer Miklóssal más a helyzet! A korpusz 20 éve halott, de a Fancsikó és Pinta nagypapija, a Barokk Róbert későkamasza itt van köztünk. Élő, eleven...
De a Szentkuthyé már megint egy másik történet lesz

Népszerű bejegyzések

Kövess a Facebookon!