Ugrás a fő tartalomra

Kiemelt

Hamvas-szókincstár

Hamvas-szókincstár „…a szó megnevez és megszólít, életre kelt” Szakács Gábor szerkesztésében Az a tíz-húsz-harminc kép vagy zenemű vagy vers, amely az embert hosszabb ideig kíséri,  meghitt élettárs. Az az egészen kevés gondolat, amelytől sohasem válik meg, amely minden  időben gondolkodás tárgya, örök és kimeríthetetlen forrás, vezető irányelv: az meditációs  objektum. Objektuma állandó szemlélődésnek, mindig újból és újból való megrendült  csodálkozásnak. Az ember megtanulja százféleképpen alkalmazni, úgy tudja nézni, esetleg órák hosszat, mint a keleti aszkéták mandaláikat. Mint a misztikusok a világ nagy jelképeit: a  csillagot, a kört vagy a háromszöget. Meditációs objektum a kép, vagy gondolat, amely az  emberbe állandóan visszatér, amely mindig új és új alakban, de mindig sajátságosan  egyformán ugyanaz tud maradni. (Anthologia humana 15. o.) Európa vak és gyógyíthatatlan tevékenységmániája volt, és maradt akadálya annak, hogy az  ember itt az őskori és keleti

Káprázatok káoszában - lírai portré Kemény Katalinról

A film Kemény Katalin író-filozófus lírai portréja. Az írónővel folytatott beszélgetés mellett részletek hangzanak el a Levelek a halott baráthoz, a ... de a sivatag, a Sztélé nagyanyámnak és a Labdajáték című művekből.
 
A film hossza 26 perc. A filmet az 1956-os Intézet megbízásából az 1956-os KHT készítette. A film a Országos Rádió és Televízió Testület támogatásával készült. 

A szél után hajlik a magas fűszál. De ő nem zúg. A szél zúg rajta keresztül. Nem a szél zúg. Körülcsavarja a szél a hajló fűszálat, de a szél nem zúg. A te lelked énekel,. amikor a szél után hajlik a magas fűszál, a te lelked énekel, amikor a szél után hajlik a magas fűszál, a te lelked énekel, amikor hajló fűszálat ölel körül a szél, a te lelked énekel és az én lelkem, – mert csak a lélek énekel, csak az ének a léleké – a tiéd és az enyém, – egy a két lélek éneke.
Csak az olyan írást olvasd, melynek írója minden szó előtt egész életét ajánlotta fel annak, akitől jött a szó, annak az egyetlen olvasónak, akihez szállt a szó. Csak az tud lényegesen írni, aki minden szó előtt tudja: ezen az egy szón múlik minden, ha ezt nem fogom fel tisztán, ha ezt nem adom tovább tisztán, egész világ dől romba. Jaj nekem, – kiált az apostol – ha az Evangéliumot nem hirdetem. Aki valóban szól, ír, az tudja magáról minden pillanatban, hogy csak eszköz. Csak az írjon, aki tudja, hogy a valósággá vált szónak nem lesz szüksége sem arra, aki leírja, sem arra, aki kimondja.

Nem a tavalyi hó, nem az almavirág,
de mind e szenvedés hová, mivé merül?
csillag van-e, sötét, magába fogadó?
halni tán?
egy tört lét bélyegével tovább?
mert bár elvonult, minden így maradt.

Még halk nyomát is eltörölni, áttetsző csepp a jövő, a régen.
Mosolyt, halált semmibe szülni.
Álmában száll a felhő vagy ébren?
A végtelen füzérbe fonódva minden hullámok hulló csendjében
a szikrák hamvát az űr felfogja,
míg emlékké válunk az örökben.

Mielőtt indulsz: bocsásd meg a magad vétkeit.
Jó cselekedeteidet feledd el.
Hogy hitessem el veled, hogy isten vagy?
Nyugodtan csalhatsz, isten a hamis hangot nem hallja.
A szentek nem önmagukat jöttek megváltani a világra.
A színházban csak sírj bátran, hidd el, te követted azt el.
Egyetlen az út: a félelemtől a szeretetig.


szereplők:
Ambrus Asma
Szabó Margaréta
Széles Anna

zenei szerkesztő: Darázs Erzsébet
vágó: Koncz Gabriella H.S.E.
operatőr: Góczán Flórián H.S.C.
rendező: Méry Zsuzsa
producer: Sárközy Réka

Népszerű bejegyzések

Kövess a Facebookon!