Hamvas Béla a könyvtárosról
A könyvtáros pedig az az ember, akinek a
könyv olyan táplálék, szenvedély, sors, szerelem, gyönyör, mámor, kaland és
végzet, mint tengerésznek a tenger, a parasztnak a föld, a kertésznek a növény.
A tudós a könyvet csak anyagnak veszi: megnézi, olvassa, idézi és
félreteszi; a költőnek a könyv csak mű: teremti és elfelejti; a tanítónak csak
eszköz: merít belőle és továbbadja; a közönséges embernek csak iparcikk:
olvassa és élvezi. Senki nem nyúl úgy a könyvhöz, mint a könyvtáros, oly
csendesen és lassan, ahogy az ember csak örök dolgokhoz nyúl: tengerhez,
asszonyhoz, földhöz."
[...]
"Van az angoloknak egy igéjük, Burton művének elejére írt versében az első
sorban használja. "I am musing". Lefordíthatatlan szó. Azt jelenti,
hogy múzsai állapotban vagyok és semmit sem csinálok, csak gyönyörködve
bámészkodok, elmélkedek bele a világba, és életem olyanná lesz, mint egy dal
vagy költemény. A könyvtáros ilyen musing-lény, aki mint a tücsök, lassú
bámészkodó, csendes, magányos derült vágytalanságban él, múzsai állapotban, de
nem mint költő, szívében verssel, hanem maga mint életté vált vers."