Ugrás a fő tartalomra

Kiemelt

Hamvas-szókincstár

Hamvas-szókincstár „…a szó megnevez és megszólít, életre kelt” Szakács Gábor szerkesztésében Az a tíz-húsz-harminc kép vagy zenemű vagy vers, amely az embert hosszabb ideig kíséri,  meghitt élettárs. Az az egészen kevés gondolat, amelytől sohasem válik meg, amely minden  időben gondolkodás tárgya, örök és kimeríthetetlen forrás, vezető irányelv: az meditációs  objektum. Objektuma állandó szemlélődésnek, mindig újból és újból való megrendült  csodálkozásnak. Az ember megtanulja százféleképpen alkalmazni, úgy tudja nézni, esetleg órák hosszat, mint a keleti aszkéták mandaláikat. Mint a misztikusok a világ nagy jelképeit: a  csillagot, a kört vagy a háromszöget. Meditációs objektum a kép, vagy gondolat, amely az  emberbe állandóan visszatér, amely mindig új és új alakban, de mindig sajátságosan  egyformán ugyanaz tud maradni. (Anthologia humana 15. o.) Európa vak és gyógyíthatatlan tevékenységmániája volt, és maradt akadálya annak, hogy az  ember itt az őskori és keleti

Hamvas Béla: Karnevál (részlet)

" Csak szundikáljanak, uraim, amíg önök szundikálni tudnak, addig nincs baj. Legjobban szeretnék magam is szundikálni az egész fölött; Abihail karjai között, fejemet ölébe hajtva, hallgatni az igazság zenéjét és Karmazsin királyi dorombolását. Sokszor úgy van, hogy nevezett Pataj az egészet unom, nagyon is unom, mert én, uraim, tényleg rossz állampolgár vagyok, és az ilyesmi engem cseppet sem tud megindítani, sőt egyáltalán nem, sem az, hogy én őt, mint egy pohár édes bort felhajtanám és belehalnék, és azt szeretném, hogy ilyen legyen a szerelem. Nem. Mert ugyan milyen a szerelem őneki? És ha neki az a szerelem, hogy én valami szabályos foglalkozást válasszak és dolgozzam és szolgáljak és köszöngessek, hogy alászolgája tanácsos úr, ez a szerelem, hogy alászolgája? Mi? ez a szerelem? Görnyedni? Ez a szerelem? Ez az, ami nem sötét? Meginni a savanyú bort? Mi? Minden véres szakálltól megijedni? Átkozódni? Nos, uraim, nevezett Pataj önöket íme a nagy dilemma elé állítja, kellő tisztelettel és ünnepélyesen felszólítja önöket, szavazzanak, vajon van-e joga nevezett Patajnak Abihailt, mint egy pohár édes bort felhajtani és belehalni, vajon lehet-e szerelemnek nevezni és mondani és tartani, vagy inkább szerelem az, ha valaki azt mondja, hogy alászolgája? És belekoszosodik, és nevezett Pataj bűnös a sötétség vétkében, mert azt kívánja, hogy Abihail azt kívánja, hogy úgynevezett Patajból koszos Pataj legyen! És nevezett Pataj szarpék legyen, és a többivel együtt gyúrja a szart. És a savanyú bort megigya, és éjszaka őt álmában véres szakállal korbácsolják, és álmában neki Zorge Salamon véres és betört fejével megjelenjen. Nyugodj békében, Zorge Salamon, nyugodj békében öröklakásodban. Mi jogon meri Abihail azt mondani, hogy az én pénzem nem olyan, mint a többi szarpék pénze? Erre feleljenek önök, uraim, nevezett Pataj fölött ítéljenek és szavazzanak, nevezett Pataj először mindent gyönyörré változtat, és csak aztán hajlandó megtenni, mindent, még a gyilkosságot is, még a szerelmeket is, az neki édes pohár bor, huss, megiszom és belehalok és vége, egyszóval és röviden önök a vád pontjait megértették, a bíróság ítélethozatalra visszavonul, öt perc szünet, rá lehet gyújtani –
Pataj ismét rágyújtott és felállt. A kutyák fölrebbentek. "

Népszerű bejegyzések

Kövess a Facebookon!