Tudósítónktól:
Hamvas munkásságának
sokrétűsége megnyilvánult filozófiai, szociológiai, kultúrtörténeti,
vallástörténeti, eszmetörténeti, klasszika-filológiai és esztétikai
tanulmányokban, irodalmi esszékben, regényekben; német, francia, angol,
latin, ógörög, héber és szanszkrit fordításaiban. Behatóan foglalkozott a
művészet minden területével, főként a zenével és a képzőművészetekkel,
elsősorban a festészettel, és azok stílusirányzataival. Hamvas Béla
korát meghaladó szellemisége, filozófiájának eszmeisége napjainkban
egyre inkább érezteti, egyúttal bizonyítja érvényességét.
A halálának 38. évfordulója alkalmából az Ezo tér magazin által rendezett emléknapon Mireisz László, Kövesi Péter, és Dúl Antal
előadásában feltárult szellemi örökségének hagyománya, a fogyasztói
társadalomhoz való kapcsolata, valamint az abszolút struktúra
örökérvényűsége.
Vagy szolgája, vagy ura
Hamvas munkásságának hívei, követői és a szép számmal
megjelent laikus érdeklődők figyelme az előadókra összpontosult;
valósággal szomjaztak ama tudásszelet birtokára, amely ily rövidre
szabott idő alatt átadható a több évtizeden átívelő életműből. Dúl Antal
rövid bevezetőjét követően, Mireisz László vette át a szót, aki Hamvas
napjainkban is érvényes örökségének tükrében végigvezette a
hallgatóságot a metafizikai tradicionalitás kialakulásáig, ahhoz a
szellemiséghez, mely önmagában meghaladja a különböző hagyományvonalat.
Előadásában kitért a taoizmusra, a tibeti buddhizmusra és az arab
filozófiára is, melyek önmagunkban, egységként, a saját igaz
mivoltjukban léteztek, s melyek közös keresztmetszetének eredményeként a
20. században kialakult a tradicionális szemlélet. A tradicionális
szemléletet elsajátítva, a maga szellemiségével kiegészítve, Hamvas Béla
megalkotta saját alaptézisét. Ez utal a szellemi ember és a világ
folyásának kettőségére, valamint a fizikai és a metafizikai sík egymást
kiegészítő, párhuzamos jelenlétére és az örök kételyre, mely az
érzékszervi tapasztalás és a tiszta igazság között húzódik.
Az előadás fókuszába Hamvas Béla Tabula Smaragdina, Scientia sacra, Patmosz, A magyar Hüperion
című művei kerültek, és azok a tanok, az a szellemiség, mely Hamvas
Béla munkásságának alappilléreit jelenti. Hamvas hitte és tudta, hogy a
bolygók hatásainak (pl. Vénusz-érzelem; Merkúr-gondolatiság) alávetetten
élünk, ezek determinálnak, de ezek a hatások legyőzhetők. Az ember vagy
szolgája, vagy ura ezeknek a hatalmaknak. S mivel a környezet
determináló ereje legyőzhető, valójában a saját érzelem- és
gondolatvilágunk foglyai vagyunk. Hamvas megteremti a „kisistent”, mely
képes felülemelkedni, önmagát legyőzni, s önmagát tudatosan felemelni,
uralva a mélyében zajló tudati folyamatokat, hogy visszatérhessen az
ősállapotba, létének forrásához, a fényhez.
Egyszeri olvasás után szétporladt
Hamvasnak a fogyasztói társadalommal való
kapcsolatáról Kövesi Péter szólt. Az előadás meghitt hangulatát
személyes vallomással alapozta meg, elmesélte, miként került kapcsolatba
először Hamvas Béla munkásságával. Tizenhat éves korában egy véletlen
folytán, pincében lelt rá a Tibeti misztériumok című könyvre,
mely egyszeri olvasást engedélyezett, majd szétporladt. Mintha csak arra
várt volna, hogy átadhassa, ami a mélyében rejlik, mielőtt megsemmisül.
Kövesi Péter elmondta, hogy bár Hamvas Béla nem ismerhette a fogyasztói
társadalmat, műveiben gigantikus látomásként megjelenik az a felborult
értékrend, mely azt jellemzi. A rendről alkotott tézise szerint a rend
az a szellemi kaszt, melyben minden lélek a maga helyén van. A világválság
című művében összegzi a szellemi ember válságát a modern (rabszolga)
világban. Hamvas szerint a rabszolgaságot nem a társadalmi helyzet,
hanem a tudatállapot milyensége határozza meg. A rabszolga tudatállapot
ismérvei: minél kevesebb munka, semmittevés, és a testi megelégedettség
iránti vágy. E könyvében olyan világot festett le, melyben az élet
eszközei fontosabbá válnak magánál az életnél. A technikai eszközök
minden kényelmet kiszolgáló tárháza, a médiában zajló, szellemet
sorvasztó műsorok népbutító hatása karcosan jelen van napjainkban.
Kövesi Péter a Nem nehéz szatírát írni című
kötetből néhány gyöngyszemet idézett. Ezek az írások keserédes, humorral
fűszerezett igazságukban nemcsak az akkori kor tükrei voltak, hanem
egyúttal napjainké is. Az előadás repertoárját Hamvas Olbrin Joachim csodálatos utazása
című meséje is gazdagította, melynek alaptémája a lét megismerése,
önmegtalálás egy ifjú ember történetében. A mese humort, fantáziát nem
nélkülözve tárja fel a tömegember jelenség riasztó tényét is. Az előadás
kitért a depresszió Hamvas-féle magyarázatára is, mely szerint ennek
előidézője az, hogy az egyén a hamis ideáknak (fejlődés) nem tud
megfelelni. A világ, melyben élünk, a test betegségének, a lélek bűnének
és a szellem őrületének béklyójában vergődik. Hamvas Béla egy kiutat
lát csupán: a hagyomány mentén visszatérni a Rendhez, elérni az
alapállapotot, mely az egyetemesség felé nyitó szellemiség.
Az egyiptomi piramis és a megértés négy szintje
Az emléknapot Dúl Antal előadása zárta, melyben az
abszolút struktúra összefüggéseit tárta fel. Az abszolút struktúra
örökérvényű rendező elvét az egyiptomi piramis modelljén (egyfajta
egyetemleges ideograma, vagyis a természeti tapasztalathoz kötött és
tapasztalati bizonyosságra alapozó információ – A szerk.)
keresztül mutatta be, mely megtestesíti egyúttal a világ
mikro-makrokozmosz analógiáját is. A mindenség szimbóluma, a világban
rejlő titkok allegóriája, ugyanaz a struktúrája, mint az emberi
tudatnak. A megértés négy különböző szintjén létezik, melyek számára az
egyénnek ki kell nyílnia ahhoz, hogy eljusson a legfelső tudatossághoz.
Ez a tetraszómia; az a megnyilvánuló négyesség, mely minden
hagyományban megjelenik, kifejezve ezt az univerzális elvet és
princípiumait. A 4-es szám egyúttal a társadalom száma is, mely Indiában
négy, jól elkülöníthető társadalmi réteget takar (kasztrendszer). A
vezető réteg a papok (bráhmanák) csoportja; ezek után a nemesek (ksatriják), majd harmadikként a szabad köznép (vaisja)
csoportja következik. Ez a három kaszt alkotja a „kétszer születettek”
kasztját, miután az ezekhez tartozók vallási értelemben is
újjászületnek. Az utolsó réteg a szolgák (súdra) rétege, a pásztorok, napszámosok, háziszolgák és földművesek rétege.
Valamennyi kasztnak jellegzetességei vannak, az
uralkodó bolygóik révén fejtik ki hatásukat. A 4-es szám misztériuma nem
csupán a társadalmi tagozódásban, a filozófia, vallás, kultúra,
tudomány szentségében, de az évszakok, égtájak, valamint a meghatározó
fő elemek (tűz, víz, levegő, föld) jelenlétében is tükröződik. Amikor az
egyik vagy másik pillér válik dominánssá, akkor vagy túlgerjed a
„rendszer” a túlzott aktivitástól, vagy magába roskad a túlzott magába
fordulástól. Visszatérve az előadás alapjául szolgáló piramismodellre, a
pillérek keresztmetszetében maga az 5. elem áll, a szakrális
szubjektum, az Ember, fejlődésének legmagasabb fokán.
Mireisz László, Kövesi Péter és Dúl Antal
lebilincselő, átfogó témaismertetése, hangulatos, fűszerezett előadása
Hamvas Béla munkásságának esszenciáját tárta fel. Újra bizonyítva a
képviselt eszmeiség szükséges voltát és érvényességét.