“Emlékszem a
villamoson az arcra, mialatt a félelemtől csaknem megfulladtam, a
járda szélén újságpapírral takart holttestek, idióta és
absztrakt hangon, kicsit nyeglén azt mondta: jól van ez így.
Ijedten néztem rá. Bólintott. Jól van ez így. Még jobban
féltem. Irigyeltem, hogy nem fél? Nem. Hiszen nem tudja, mi
történik. Én tudtam és reszkettem. A borzalmat, ami történt,
nem merték magukhoz ereszteni. Ezért nem féltek. El is
felejtették. Nem történt semmi.”
