"Semmi különöset nem állítok,
ha azt mondom, hogy Ambradát erkölcsileg a fondentrensek
igazolják. A csimpalacsán hatóság célja,
hogy az embert megtiporja. A fondentrens állam ettôl
megborzad, az embert elkényezteti. Nem azzal, hogy munkáját
egyszerûsíti, a fölöslegeset mellôzi, azt, ami terhes a gépekre hárítja, minden lehetôt
automatizál. Ez igaz. A fondentrenseknél az élet
nagy súlyát az intézmény és a technika
viseli. Ambradában viszont az ember. Ez az észrevétel
a
köztudatba ment át és korrekt. Nem is kívánom,
hogy a fondentrensek az emberi életet ismét
megnehezítsék és a faekét rendszeresítsék.
Azt sem óhajtanám, hogy a fondentrensek permanens
zászlódíszben éljenek, mint a csimpalacsánok,
és eszelôs pátoszban hencegjenek. Én csak azt
mondom, hogy a fondentrens életrendet bárhol vakarom meg,
mindenütt ugyanazt találom. Ezt a valamit én cuncinak nevezem, kényszerûségbôl,
mert ennek neve valóban cunci. Ez olyan
nyalóka, olyan olcsó, geil, puha, édeskés,
nyálas, fülledt, cifra és émelyítô.
Én tudom, hogy a
Tmil-féle életírtás nagyon rossz, és
a világtörténetben még sohasem volt hely és
idô, amikor az
ember annyit szenvedett volna, mint Ambradában ma. De tudom, hogy
Ambrada csak azért van,
mert a fondentrensek a földteke másik felén a cuncit
tekintik életideálnak. Ha mûveltségüket
mérjük le, az is cunci, tudományukat, mûvészetüket,
moráljukat, beszédjüket és öltözködésüket
és
mozdulataikat és törvényeiket, az mind cunci, ez a nyirkos
és cukros és ízléstelen valami.
Kizárólagosan privát ügy. Ambradában az
emberek csak egy kis cunciért imádkoznak. A
fondentrensek cunci tébolyban élnek, ez az ô vigyorgásuk
értelme, az egyetlen védelem az unalom
ellen. Ambradában nem lehet unatkozni, a rendôrség
hallatlan szórakoztató. Szegény
fondentrensek ebbôl semmit sem ismernek. Mindenük van, pénzük,
dancingjük, night club-juk,
pezsgôjük, autójuk, befôttjük, szappanjuk.
Ambrada óriási elônye, hogy a szart és mézet
egzakt
módon megkülönböztetik és elválasztják,
és az életet méztelenítik. A fondentrens életet
ezzel
szemben úgy határoznám meg, hogy ötven százalék
méz - összekeverve ötven százalék szarral.
Ha a modern embert meg kívánom érteni, a többi
között annak a teóriának alapján is
megtehetném, hogy azt mondom, erôfeszítés a
kicsapongásért. Én nem vagyok életpárti
és nem
hiszem, hogy az élet a legmagasabb érték, mert tudom,
gyakran van helyzet, amikor a nagyobb
becstelenség fenyeget, az életet fel kell áldozni,
és ha az ember nem teszi, magát az életet árulja
el.
Van az életben az életnél magasabb érték
is, és a modern ember elaljasodásának mélypontját
ott
látom, hogy életéért hajlandó nagyobb
bûncselekményt elkövetni, mint amilyet az élet
megbír.
Élet, mindenáron csak élet, ez a fondentrensek és
a csimpalacsánok közös arcvonala. De nem
tudom elviselni, ha látom, hogy az ember életét bemocskolja,
mert már nem talál nagyobb
gyönyört, csak e mocskolódást, a kicsapongásnak
ezt a felsô fokát. Nem borgiai ôrületben és
nem
napkirályi rafinériával, hanem az idiótizmustól
támolyogva. Ez a törvényenkívüliség
amelyben a
fondentrens él, könnyû és üres, humbug és
blöff, ahol a fondentrens él az bûzös hely, hiába
komfort és higiéné, porszívók és
jégszekrény, mosodák és parfôm, fürdôk
és tengerpart, hiába és
hiába."
Hamvas Béla: Szilveszter
Szóértelmezés a szerkesztôségbôl:
Ambrada = Diktatúra
Fondentrensek = Demokráciák