Ugrás a fő tartalomra

Kiemelt

Hamvas-szókincstár

Hamvas-szókincstár „…a szó megnevez és megszólít, életre kelt” Szakács Gábor szerkesztésében Az a tíz-húsz-harminc kép vagy zenemű vagy vers, amely az embert hosszabb ideig kíséri,  meghitt élettárs. Az az egészen kevés gondolat, amelytől sohasem válik meg, amely minden  időben gondolkodás tárgya, örök és kimeríthetetlen forrás, vezető irányelv: az meditációs  objektum. Objektuma állandó szemlélődésnek, mindig újból és újból való megrendült  csodálkozásnak. Az ember megtanulja százféleképpen alkalmazni, úgy tudja nézni, esetleg órák hosszat, mint a keleti aszkéták mandaláikat. Mint a misztikusok a világ nagy jelképeit: a  csillagot, a kört vagy a háromszöget. Meditációs objektum a kép, vagy gondolat, amely az  emberbe állandóan visszatér, amely mindig új és új alakban, de mindig sajátságosan  egyformán ugyanaz tud maradni. (Anthologia humana 15. o.) Európa vak és gyógyíthatatlan tevékenységmániája volt, és maradt akadálya annak, hogy az  ember itt az őskori és keleti

Hamvas Béla: Cunci

"Semmi különöset nem állítok, ha azt mondom, hogy Ambradát erkölcsileg a fondentrensek          igazolják. A csimpalacsán hatóság célja, hogy az embert megtiporja. A fondentrens állam ettôl         megborzad, az embert elkényezteti. Nem azzal, hogy munkáját egyszerûsíti, a fölöslegeset mellôzi, azt, ami terhes a gépekre hárítja, minden lehetôt automatizál. Ez igaz. A fondentrenseknél az élet    nagy súlyát az intézmény és a technika viseli. Ambradában viszont az ember. Ez az észrevétel a     köztudatba ment át és korrekt. Nem is kívánom, hogy a fondentrensek az emberi életet ismét           megnehezítsék és a faekét rendszeresítsék. Azt sem óhajtanám, hogy a fondentrensek permanens       zászlódíszben éljenek, mint a csimpalacsánok, és eszelôs pátoszban hencegjenek. Én csak azt          mondom, hogy a fondentrens életrendet bárhol vakarom meg, mindenütt ugyanazt találom. Ezt a       valamit én cuncinak nevezem, kényszerûségbôl, mert ennek neve valóban cunci. Ez olyan           nyalóka, olyan olcsó, geil, puha, édeskés, nyálas, fülledt, cifra és émelyítô. Én tudom, hogy a             Tmil-féle életírtás nagyon rossz, és a világtörténetben még sohasem volt hely és idô, amikor az            ember annyit szenvedett volna, mint Ambradában ma. De tudom, hogy Ambrada csak azért van,          mert a fondentrensek a földteke másik felén a cuncit tekintik életideálnak. Ha mûveltségüket            mérjük le, az is cunci, tudományukat, mûvészetüket, moráljukat, beszédjüket és öltözködésüket és      mozdulataikat és törvényeiket, az mind cunci, ez a nyirkos és cukros és ízléstelen valami.            Kizárólagosan privát ügy. Ambradában az emberek csak egy kis cunciért imádkoznak. A           fondentrensek cunci tébolyban élnek, ez az ô vigyorgásuk értelme, az egyetlen védelem az unalom    ellen. Ambradában nem lehet unatkozni, a rendôrség hallatlan szórakoztató. Szegény        fondentrensek ebbôl semmit sem ismernek. Mindenük van, pénzük, dancingjük, night club-juk,         pezsgôjük, autójuk, befôttjük, szappanjuk. Ambrada óriási elônye, hogy a szart és mézet egzakt          módon megkülönböztetik és elválasztják, és az életet méztelenítik. A fondentrens életet ezzel             szemben úgy határoznám meg, hogy ötven százalék méz - összekeverve ötven százalék szarral.          Ha a modern embert meg kívánom érteni, a többi között annak a teóriának alapján is           megtehetném, hogy azt mondom, erôfeszítés a kicsapongásért. Én nem vagyok életpárti és nem          hiszem, hogy az élet a legmagasabb érték, mert tudom, gyakran van helyzet, amikor a nagyobb            becstelenség fenyeget, az életet fel kell áldozni, és ha az ember nem teszi, magát az életet árulja el.      Van az életben az életnél magasabb érték is, és a modern ember elaljasodásának mélypontját ott          látom, hogy életéért hajlandó nagyobb bûncselekményt elkövetni, mint amilyet az élet megbír.            Élet, mindenáron csak élet, ez a fondentrensek és a csimpalacsánok közös arcvonala. De nem          tudom elviselni, ha látom, hogy az ember életét bemocskolja, mert már nem talál nagyobb             gyönyört, csak e mocskolódást, a kicsapongásnak ezt a felsô fokát. Nem borgiai ôrületben és nem        napkirályi rafinériával, hanem az idiótizmustól támolyogva. Ez a törvényenkívüliség amelyben a        fondentrens él, könnyû és üres, humbug és blöff, ahol a fondentrens él az bûzös hely, hiába             komfort és higiéné, porszívók és jégszekrény, mosodák és parfôm, fürdôk és tengerpart, hiába és        hiába."

Hamvas Béla: Szilveszter

  Szóértelmezés a szerkesztôségbôl:

Ambrada = Diktatúra
Fondentrensek = Demokráciák

Népszerű bejegyzések

Kövess a Facebookon!