Hamvas Béla: Cunci

"Semmi különöset nem állítok, ha azt mondom, hogy Ambradát erkölcsileg a fondentrensek          igazolják. A csimpalacsán hatóság célja, hogy az embert megtiporja. A fondentrens állam ettôl         megborzad, az embert elkényezteti. Nem azzal, hogy munkáját egyszerûsíti, a fölöslegeset mellôzi, azt, ami terhes a gépekre hárítja, minden lehetôt automatizál. Ez igaz. A fondentrenseknél az élet    nagy súlyát az intézmény és a technika viseli. Ambradában viszont az ember. Ez az észrevétel a     köztudatba ment át és korrekt. Nem is kívánom, hogy a fondentrensek az emberi életet ismét           megnehezítsék és a faekét rendszeresítsék. Azt sem óhajtanám, hogy a fondentrensek permanens       zászlódíszben éljenek, mint a csimpalacsánok, és eszelôs pátoszban hencegjenek. Én csak azt          mondom, hogy a fondentrens életrendet bárhol vakarom meg, mindenütt ugyanazt találom. Ezt a       valamit én cuncinak nevezem, kényszerûségbôl, mert ennek neve valóban cunci. Ez olyan           nyalóka, olyan olcsó, geil, puha, édeskés, nyálas, fülledt, cifra és émelyítô. Én tudom, hogy a             Tmil-féle életírtás nagyon rossz, és a világtörténetben még sohasem volt hely és idô, amikor az            ember annyit szenvedett volna, mint Ambradában ma. De tudom, hogy Ambrada csak azért van,          mert a fondentrensek a földteke másik felén a cuncit tekintik életideálnak. Ha mûveltségüket            mérjük le, az is cunci, tudományukat, mûvészetüket, moráljukat, beszédjüket és öltözködésüket és      mozdulataikat és törvényeiket, az mind cunci, ez a nyirkos és cukros és ízléstelen valami.            Kizárólagosan privát ügy. Ambradában az emberek csak egy kis cunciért imádkoznak. A           fondentrensek cunci tébolyban élnek, ez az ô vigyorgásuk értelme, az egyetlen védelem az unalom    ellen. Ambradában nem lehet unatkozni, a rendôrség hallatlan szórakoztató. Szegény        fondentrensek ebbôl semmit sem ismernek. Mindenük van, pénzük, dancingjük, night club-juk,         pezsgôjük, autójuk, befôttjük, szappanjuk. Ambrada óriási elônye, hogy a szart és mézet egzakt          módon megkülönböztetik és elválasztják, és az életet méztelenítik. A fondentrens életet ezzel             szemben úgy határoznám meg, hogy ötven százalék méz - összekeverve ötven százalék szarral.          Ha a modern embert meg kívánom érteni, a többi között annak a teóriának alapján is           megtehetném, hogy azt mondom, erôfeszítés a kicsapongásért. Én nem vagyok életpárti és nem          hiszem, hogy az élet a legmagasabb érték, mert tudom, gyakran van helyzet, amikor a nagyobb            becstelenség fenyeget, az életet fel kell áldozni, és ha az ember nem teszi, magát az életet árulja el.      Van az életben az életnél magasabb érték is, és a modern ember elaljasodásának mélypontját ott          látom, hogy életéért hajlandó nagyobb bûncselekményt elkövetni, mint amilyet az élet megbír.            Élet, mindenáron csak élet, ez a fondentrensek és a csimpalacsánok közös arcvonala. De nem          tudom elviselni, ha látom, hogy az ember életét bemocskolja, mert már nem talál nagyobb             gyönyört, csak e mocskolódást, a kicsapongásnak ezt a felsô fokát. Nem borgiai ôrületben és nem        napkirályi rafinériával, hanem az idiótizmustól támolyogva. Ez a törvényenkívüliség amelyben a        fondentrens él, könnyû és üres, humbug és blöff, ahol a fondentrens él az bûzös hely, hiába             komfort és higiéné, porszívók és jégszekrény, mosodák és parfôm, fürdôk és tengerpart, hiába és        hiába."

Hamvas Béla: Szilveszter

  Szóértelmezés a szerkesztôségbôl:

Ambrada = Diktatúra

Fondentrensek = Demokráciák

Forrás: a Koppenhágai Hamvas Béla Klub