Hamvas Béla szerint a regény nem oldja meg ugyan az élet problémáit, de
olyan bázist teremthet, amely segítségével többféle kezdeményt és mintát
lehet találni e problémák kezelésére. A szöveg legfontosabb és talán
egyetlen értelme, hogy meditációs objektum tud lenni, amely visszahat az
olvasóra, jó esetben úgy, hogy „tisztít és ébreszt és világít”. Vagyis a
regény afféle létra, amely segítségünkre van a felkapaszkodásban.
Miután azonban feljutottunk, a szöveget – akárcsak Wittgenstein létráját
– el lehet hajítani. Nincs rá szükség tovább.
Forrás itt
