„
Hamvas Béla kötetet mutattak be Belgrádban. ‒ Bemutatták Hamvas Béla
Az elődök nagy kincses tára című, magyarul még ki nem adott esszégyűjteményét csütörtökön a szerb fővárosban. A szerbiai olvasók előbb olvashatják
Sava Babic fordításában Hamvas Béla magyar író és filozófus esszéit, mint a magyarok – hangzott el a csütörtöki könyvbemutatón.”
A
Magyar Szó mai számában, emellett több hírportálon is
olvasható a fenti hír. Nem tudom, hogy a cikkben idézett kijelentés
kitől származik, de akárki mondta is, nagyot tévedett. – Meglepő, hogy
egy magára valamit is adó újságíró anélkül közöl egy ilyen hírt, hogy
annak valóságtartalmát ellenőrizné. Aki ugyanis egy kicsit is ismeri
Hamvas Béla magyar életműkiadását, annak a cikkben emlegetett könyv címe
ismerősen kellene, hogy csengjen: „az elődök kincsestára”… Valahol már
hallottunk ilyesmit, ha nem is pontosan így… Hát persze, hogy hallottuk:
Az ősök nagy csarnoka című, négy kötetes munkáról van szó,
amelynek három kötete már évekkel ezelőtt megjelent, és majdnem az
utolsó példányig el is kelt Magyarországon.
A szerbiai könyvbemutatón elhangzott mondat lehet félreértés, lehet
tévedés, de lehet csúsztatás eredménye is: Szerbiában ugyanis,
tapasztalatom szerint, kedvvel hangoztatják, hogy sokkal előbbre vannak
Hamvas olvasásában és megértésben a magyaroknál, akik (szerintük) nem
olvassák, nem szeretik, sőt tulajdonképpen nem is nagyon ismerik
Hamvast. ‒ Nem tudom; talán ebben is, mint mindenben, lehet egy
borsószemnyi igazság. Mégis, ha csupán a
Karnevál négy
különböző kiadására gondolok, ami összesen nagyjából húsz-huszonötezer
eladott példányt jelent, akkor egy kicsit más erről a kérdésről a
véleményem. (Őszintén szólva, nem sok kortárs szépirodalmi műről tudok,
amely ekkora példányszámban kelt volna el Magyarországon az elmúlt két
évtizedben. Pedig a
Karnevál, tegyük hozzá, nem épp a legkönnyebb olvasmány.)
Mindazonáltal, ha Belgrádban olykor némileg túlzásba esnek is (ami
ezúttal nem más talán, mint félresikerült reklámfogás), mindenképp
örülnünk kell egy-egy újabb Hamvas-fordítás megjelenésének. Hiszen
Hamvas, akárcsak Bach vagy Shakespeare, egyetemes érték; nem valamiféle
„nemzeti kincs” tehát, amelyet trikolór szalaggal átkötve kell
körbehordozni és kóstolgatni, mint a tokaji aszút vagy a szilvapálinkát.
Forrás itt
Danyi Zoltán honlapja itt