Ugrás a fő tartalomra

Kiemelt

Hamvas-szókincstár

Hamvas-szókincstár „…a szó megnevez és megszólít, életre kelt” Szakács Gábor szerkesztésében Az a tíz-húsz-harminc kép vagy zenemű vagy vers, amely az embert hosszabb ideig kíséri,  meghitt élettárs. Az az egészen kevés gondolat, amelytől sohasem válik meg, amely minden  időben gondolkodás tárgya, örök és kimeríthetetlen forrás, vezető irányelv: az meditációs  objektum. Objektuma állandó szemlélődésnek, mindig újból és újból való megrendült  csodálkozásnak. Az ember megtanulja százféleképpen alkalmazni, úgy tudja nézni, esetleg órák hosszat, mint a keleti aszkéták mandaláikat. Mint a misztikusok a világ nagy jelképeit: a  csillagot, a kört vagy a háromszöget. Meditációs objektum a kép, vagy gondolat, amely az  emberbe állandóan visszatér, amely mindig új és új alakban, de mindig sajátságosan  egyformán ugyanaz tud maradni. (Anthologia humana 15. o.) Európa vak és gyógyíthatatlan tevékenységmániája volt, és maradt akadálya annak, hogy az  ember itt az őskori és keleti

Danyi Zoltán: Hamvas ‒ trikolór bőrkötésben

Hamvas Béla kötetet mutattak be Belgrádban. ‒ Bemutatták Hamvas Béla Az elődök nagy kincses tára című, magyarul még ki nem adott esszégyűjteményét csütörtökön a szerb fővárosban.  A szerbiai olvasók előbb olvashatják Sava Babic fordításában Hamvas Béla magyar író és filozófus esszéit, mint a magyarok – hangzott el a csütörtöki könyvbemutatón.”

A Magyar Szó mai számában, emellett több hírportálon is olvasható a fenti hír. Nem tudom, hogy a cikkben idézett kijelentés kitől származik, de akárki mondta is, nagyot tévedett. – Meglepő, hogy egy magára valamit is adó újságíró anélkül közöl egy ilyen hírt, hogy annak valóságtartalmát ellenőrizné. Aki ugyanis egy kicsit is ismeri Hamvas Béla magyar életműkiadását, annak a cikkben emlegetett könyv címe ismerősen kellene, hogy csengjen: „az elődök kincsestára”… Valahol már hallottunk ilyesmit, ha nem is pontosan így… Hát persze, hogy hallottuk: Az ősök nagy csarnoka című, négy kötetes munkáról van szó, amelynek három kötete már évekkel ezelőtt megjelent, és majdnem az utolsó példányig el is kelt Magyarországon.

A szerbiai könyvbemutatón elhangzott mondat lehet félreértés, lehet tévedés, de lehet csúsztatás eredménye is: Szerbiában ugyanis, tapasztalatom szerint, kedvvel hangoztatják, hogy sokkal előbbre vannak Hamvas olvasásában és megértésben a magyaroknál, akik (szerintük) nem olvassák, nem szeretik, sőt tulajdonképpen nem is nagyon ismerik Hamvast. ‒ Nem tudom; talán ebben is, mint mindenben, lehet egy borsószemnyi igazság. Mégis, ha csupán a Karnevál négy különböző kiadására gondolok, ami összesen nagyjából húsz-huszonötezer eladott példányt jelent, akkor egy kicsit más erről a kérdésről a véleményem. (Őszintén szólva, nem sok kortárs szépirodalmi műről tudok, amely ekkora példányszámban kelt volna el Magyarországon az elmúlt két évtizedben. Pedig a Karnevál, tegyük hozzá, nem épp a legkönnyebb olvasmány.)

Mindazonáltal, ha Belgrádban olykor némileg túlzásba esnek is (ami ezúttal nem más talán, mint félresikerült reklámfogás), mindenképp örülnünk kell egy-egy újabb Hamvas-fordítás megjelenésének. Hiszen Hamvas, akárcsak Bach vagy Shakespeare, egyetemes érték; nem valamiféle „nemzeti kincs” tehát, amelyet trikolór szalaggal átkötve kell körbehordozni és kóstolgatni, mint a tokaji aszút vagy a szilvapálinkát.

Forrás itt

Danyi Zoltán honlapja itt

Népszerű bejegyzések

Kövess a Facebookon!