A valóságban felébredni című könyvről és A nevezetes
névtelen c. DVD-mellékletről (Medio Kiadó, 2016)
Sütő Zsolt jegyzete
Sütő Zsolt jegyzete
„Nem az a fontos, hogy ki mit mond, hanem ki hol áll.”
Sajátos helyzet, ahogy Hamvas gyakran beszél a „valódi
közösség kínzó hiányáról”, miközben ma egyre többen kapcsolódunk egymáshoz, éppen
őáltala, nevezetes névtelenek és nevesek, a művei és élettörténete által, szerte
a világon, amellett, vagy talán éppen annak köszönhetően, hogy valamilyen életbevágó hatással van személyes életünkre. Szinte egy
külön törzs, akiket Hamvas segített a „valóságban felébredni”, és akik így vagy
úgy valamennyire kívüle vagyunk, kerülünk az adott tér-idő konstellációnak. Mindannyiunkat
megérintett és megszólított. Melyik másik magyar „író” képes még erre, így? Ebben
egyedülálló. Egyedül áll. De mindig mellettünk (ahogy a DVD egyik interjújában
is megfogalmazódik), még a legtriviálisabb helyzetekben is. És ráadásul mindig
itt és most, jelen időben.
Az nyilvánvaló, hogy „minden nagy mű kortársam”, de az
kevésbé, hogy minden nagy lélek itt él mellettem, melletted, mindig, és
kapcsolódni nemcsak lehet, de érdemes. Hamvashoz pedig az írásai által,
elsősorban.
Annak, akit Hamvas világa beszippant, elkerülhetetlen a személye,
élettörténete iránti érdeklődés. Hamvas fordulatokban gazdag külső, szinte
„népmesei” élete (ahogy Szathmári Botond is nevezi a filmben) a jéghegy csúcsa
– a belső út fordulatait sokkal nehezebb, talán lehetetlen hasonló precizitással megfogni, tartalomjegyzékbe szorítani. Ilyen értelemben a film és a könyv
egyedi kísérletet tesz arra, hogy Hamvas
külső és belső történetébe minket beavasson.
Bizonyos értelemben a A valóságban felébredni című könyv a
DVD csomagolása, „doboza”, mégis megállja a helyét önmagában is. Bár a mérete
folytán az ember elsőre megtorpan. Kicsit talán hasonlóan ahhoz, ahogy egyesek megtorpantunk,
amikor először hallottuk Hamvas hangját. Nem tudod hova tenni, kicsit
forgatod, megközelíted egy másik irányból is. Ezt a könyvet, ahogy Hamvas egyik
könyvét sem, nem lehet csak úgy olvasni. Már csak a mérete folytán sem. Meg kell adni a módját, vagy
legalábbis érdemes. Amolyan Hamvasiasan, mintha ritka bort töltenél magadnak a kertben,
egy őszi aranynapon. Leülsz, a könyvet az ölödbe veszed, kinyitod – és Hamvas
egyedülálló, sajátos, és minden irányba nyitott belső világában találod magad.
Gazdagon
illusztrálva, nagylelkűen adva a könyv külalakjára is (Imre Judit igényes munkája) – ami pedig az
életmű-sorozat megszokott barnás-zöld könyvei után örömteli felüdülés. (Milyen izgalmas lenne, ha mostantól kezdve kék lenne az életmű-sorozat színe. Tengermély-kék.) És, a történeti linearitáson túl, mintha lenne
egy íve a szemelvények válogatásának koncepciójában, nem dobja az olvasót
egyből a mélyvízbe (a szövegeket Palkovics Tibor válogatta). Kiváló ajándék lehet, ha valakivel megosztanád mindazt,
amit Hamvas hozott az életedbe. Csak bár a zsebben is könnyen elférne, hogy
akár a metrón is lehessen olvasni. Nekem minden újabb eddig nem látott fotót és
kéziratot öröm volt benne felfedezni.
A könyv DVD-mellékletének fő anyaga egy szép, szolid és hiánypótló dokumentumfilm, Katona Zsuzsa és Nyeste Péter filmje. Alapos, szelíd,
és komoly, őszinte belső tartása van. Igényes illusztrációk, rugalmas vágás és találó,
izgalmas zenei aláfestés - aki nem ismeri Hamvas élettörténetét, annak jó összefoglaló, aki pedig már ismeri, az majd újra rácsodálkozik, már csak a film kellemesen gördülékeny ritmusa folytán is. Az igazán izgalmas csemegék azonban az extra menü alatt várnak
minket. Azon belül pedig három interjú, melyek igazából néhol kifejezetten személyes vallomások.
Hamvast olvasni kell, elsősorban, ez
biztos, és ez egy egyszemélyes dolog. (Mármint kettő, hiszen Hamvas is veled van.) De amikor a könyvet becsukom, onnan kezdve már az is
izgalmas, hogy milyen hatással van életemre. Meg a tiedre. Hogyan józanít ki,
amikor belealszom az életembe. Vagy hogyan nyit távlatot az életemben. És a tiédben?
Három interjú, melyekben három külön világ mesél Hamvasról
és önmagáról, Hamvas kapcsán. (Ezekből szerepelnek részletek a fikciós dokumentumfilmben.) Érezni róluk, hogy hol állnak, és öröm hallgatni,
hogy erről miként mesélnek. Dúl Antal gesztusai, tekintete, gondolatfordulatai
a régiek – és ezt jó újra látni. Szó esik például arról, hogy melyik könnyen
fasisztának értelmezhető írása nem jelent még meg, meg arról is, hogy miért törte be a
házmesterének ablakait, és hogyan úszta meg a szibériai munkatábort. Dúl Antal
megkerülhetetlen forrás, nem azért, mert a Hamvas-életmű jogörököse, hanem mert elsőkézből mesél történeteket, részleteket Hamvasról, és másodkézből, Kemény
Katalin által. Ez a másfél órás interjú egy sűrített Dúl Antal előadás, amelyet
eléggé szisztamatikusan feltett kérdések terelnek.
De tovább, Szervét Tibortól azt is
megtudhatjuk, hogyan segített neki Hamvas letenni a cigit, és azt is, hogy mit
kell elolvasson az, aki, még nem olvasott tőle semmit (ez, ugye, elég gyakran
felmerül sokunkban). Majd Szathmári Botond a tőle megszokott gyémántpontos fogalmazással meghatározza és elhelyezi Hamvast kultúrtörténeti helyére. Megtudjuk tőle azt is,
hogy a doktori disszertáció-biznisz sem ma kezdődött, és rámutat arra is, ami
igencsak fontos gondolat, hogy talán az egyetlen író volt akkoriban, aki
teljesen szabadon írt. De arra is, hogy pontosan miért nem tradicionalista író
Hamvas, és, hogy a kritikák ellenére, miképpen volt ő otthon a jó értelemben
vett ezotéria világában.
Változik a Hamvas-világ – elég csak a Hamvas Béla Alapítvány tevékenységeire egy pillantást vetni. Új fejezet, új lendület. És az
is nagy dolog, ahogy egyre többen nemcsak hiszik, de mondják, hogy a Karnevál
az egyik legnagyobb magyar regény, ha nem a legnagyobb. Ha filmes lennék, a
DVD-n található extrák irányába mennék tovább: Hamvas hatalmas lélek, óriási
szellemi erő volt, és ezt nemcsak a hatalmas életmű tartalma és minősége
bizonyítja, hanem az is, hogy milyen sokféle embert érintett és érint meg. E tekintetben fel sem sorolom, hogy kivel lett volna kötelező interjút
készíteni. Számomra. Mert ez egy csodálatosan színes világ, szinte szubkultúra,
különleges és értékes személyes történetekkel - de mindenképpen egyfajta
szellemi hullámhossz.
Bár értékes minden próbálkozás, Hamvast is, mint minden
„másikat” összerakni végül csak intuitíve lehet. Ebben az értelemben az lesz majd
igazán izgalmas, amikor valaki játékfilmben tesz egy őszinte kísérletet Hamvas
kapcsán.
Az interjúk mentén villant belém, hogy mi volt az ami megfogott annak idején Hamvasban. Az, ahogy arról beszél, arról ír, ami van. A legpontosabban leírja azt,
ami van. Leírja a jelent, amiben vagyok. És érthetővé, értelmezhetővé teszi azt
számomra a múlt és a jövő felől nézve is. Ez pedig a hagyományok jellemzője, és végül engem is abba az irányba mozdított el. A hagyomány pedig mi mást tehet, mint megtanít a valóságban
felébredni. Újra és újra, fáradhatatlanul felébredni.
A VALÓSÁGBAN FELÉBREDNI – Egy életút állomásai fotókban, írásokban, filmben elbeszélve. Szerkesztette és a szövegeket válogatta Palkovics Tibor. Medio. 2016.
A NEVEZETES NÉVTELEN – Fikciós dokumentumfilm Hamvas Béláról. Rendezte: Katona Zsuzsa. Producer Nyeste Péter. Aster Film. 2016.
A címet a DVD-n található, a Virágzás napjai rendezvényen elhangzott beszélgetés felvétele inspirálta
Illusztrációk: a Medio Kiadó honlapjáról és képkockák a filmből
