2014. április 14., hétfő

Pressing Lajos a helyes döntésről Hamvas kapcsán

“Attól, hogy az ember helyesen dönt, a gyümölcsök még nem jelennek meg azonnal. Sőt, a másik út csábítása pont abban áll, hogy ott gyorsabban mennek a paripák. Ebben a szakaszban nagy szükségünk van hitre és bizalomra, hogy átsegítsen minket az elkeseredésen és kételyen: vajon nem a megalkuvók döntöttek-e mégis jól?

Még egy olyan nagy szellem is, mint Hamvas Béla, sokat kesereg azon, hogy nem hagyták a tehetségéhez mérten érvényesülni. Élete letermékenyebb időszakát raktári segédmunkásként töltötte el, s megélhetési gondjai voltak, miközben mások látványos karriert futottak be. Főleg az idősebb kori írásain érezni sok helyen ezt a keserűséget, pedig mai szemmel, nagyobb idői távolságból már látjuk, hogy ha professzori katedrát kapott volna, talán soha nem írja meg az életművét.

Az ellenpontot pályatársa, Lukács György képviseli, aki mindent elért életében, ami csak egy értelmiségi számára lehetséges. Ő is rendkívül tehetséges volt, bizonyos szempontból talán még jobb képességei is voltak, mint Hamvasnak, ám ő a gyors lovat választotta, s a karrierért kiárusította képességeit.

Hosszú távon természetesen helyükre kerülnek a dolgok, hiszen Lukács Györgyöt ma már a szűk tanítványi körön kívül senki sem olvassa, ötven év múlva pedig már a nevére sem fognak emlékezni. Hamvas Béla életműve viszont még sokáig szolgál fáklyaként, s magjain keresztül hatása nemzedékeken keresztül sokszorozódik. Hamvas életének volt értelme, még akkor is, ha a teste nem érhette meg, amíg a gyümölcs beérik. Ő volt az, aki jól döntött, amikor soha nem kötött kompromisszumot külsődleges értékekkel.

Tudnunk kell azonban, hogy nem mindig könnyű együtt élni a döntésünk következményeivel. Ha helyesen döntünk, akkor is lesznek olyan szakaszok az életünkben, amikor szembesülünk azzal, hogy akik másként választottak, sokkal többre vitték. A történeti Buddhában egy szemernyi kétely sem volt, de neki is el kellett fogadnia, hoy nem ő lesz a király, holott ő volt a trónörökös.

Amikor az ember választ, nem mindig vet számot az összes következménnyel. Ilyenkor érdemes felidéznünk azokat az érveket, amelyek alapján döntésünket meghoztuk: a lóval folytatott párbeszéd megnyugtat és megerősít bennünket. A meditáció és az ima megadja a szükséges biztonságérzetet ahhoz, hogy kitartsunk az általunk választott úton.

Ne búsulj, kicsi gazdám, utol is éred, el is hagyod őket. Mert a te bátyáid már a legelső csárdában megállanak, ott tizenkét barátcsuhás zsivánnyal kártyázni kezdenek, azok majd elnyerik minden pénzüket, s még a lovukat, de még a gúnyájukat és el kell hogy adják a csárdásnak. De még ez sem lesz elég. Ott kell, hogy maradjanak szolgaságban.

A mese egy további bölcs megfigyelése is segít túljutnunk az ilyen válságokon: lehet, hogy mások látszólag többre vitték, de sikereik és jólétük ára az, hogy eladták magukat a zsiványoknak. Először el kellett adniuk az eszközeiket és erőforrásaikat, erre utal a pénz; majd a képességeiket és életerejüket, a lovat; utána eljátszották a gúnyájukat, vagyis a szerepeiket is, és végül szolgasorba süllyedtek. Azok tehát, akik külsődleges értékek mentén élnek, döntéseik következtében rabszolgává válnak.”

(Pressing Lajos, Szellemi hagyományok a magyar népmesékben 2., Az élet vize)