2012. augusztus 7., kedd

Hamvas Béla az álruhás királyról


" Csak egyetlen hiteles közösség van: az emberiség. Nép, nemzet, osztály, kaszt, vallás, világnézet csakis ezen belül, nem mint elválasztó, hanem mint gazdagság és sokszerűség van jelen, de csak abban az esetben, ha az egyetemes emberiség gondolata alá rendelték. A hagyomány nem történeti izgalom, sem társadalmi forradalom, sem vallásalapítás. Első jellemvonása: az igazság végleges nyugalma. A hagyomány nem forradalmasít; a forradalom megbukott, de a konzervatívizmus is megbukott. A középkori sötétség is megbukott, de a felvilágosodás is megbukott, a romantika is megbukott, de a kiábrándulás is megbukott. Viszont semmi sem bukott meg olyan visszavonhatatlanul, mint az élet, az élet polgári megfogalmazásban, mint komfort és élvezet és kompromisszum és tudomány és darwinizmus és cél és pszichoanalízis. Mindez teljesen időszerűtlen és elavult. Megbukott az Európa ellen való lázadás és megbukott Európa elárulása akár a buddhizmusnak, akár a görögségnek, a néger és az indián és az egyiptomi és a maja és az azték művészettel együtt, és nincs többé egzotizmus. De helyébe nem valamely új lép, hanem a régi. A történetben eddig szereplő nagyság mind megbukott, főként a zseni, a politikus, a diktátor, a bankár, a pap, a dandy, a költő, a művész. Csak a szent maradt meg, sajátságosképpen átalakulva, mint a legtermészetesebb ember, aki magától értetődően ember, vagyis egyszerű, normális ember, aki mindennemű kiemelkedéstől és kiváltságtól tartózkodik. Ez sem új, hanem régi, igen régi, az idők elejétől való. Semmi szekta, semmi rögeszme, semmi racionalizmus, semmi tudomány, semmi esztétika, semmi kenet, semmi kultúra, legfeljebb olyan ember, aki álruhás király a nép között, éspedig olyan nép között, amelyben mindenki király.

Patmosz, LEVÉL V. J.-HEZ