2012. július 25., szerda

Zappe László: Hamvas Béla kifordítva

Spiró komédiája semmi ilyen nagyobb mélységbe nem kíván bepillantatni. Angyalok hada szeretné összeboronálni az eszményi emberpárt, ami elé ördögök serege igyekszik akadályokat gördíteni. Harcuk egy ázsiai kocsmában kulminál, ahol összetalálkozik mindenki mindenkivel, kivéve természetesen az egymást kereső szerelmeseket, a férfi ugyanis Csongorhoz hasonlóan végigalussza a darabot. Közben persze más nagy dolgok megtörténnek. A kocsma körül véres, ám lényegében álságos háború folyik egy nagyhatalmi és egy vazallus diktatúra között. A cselekményt az egyre érkező menekültek - köztük az angyalok és az ördögök különféle álöltözetekben, továbbá diktátorok és szolgáik, kémek és művészek - tartják fenn. Végül kiderül, hogy az egész felfordulás mögött kábítószerüzlet áll, melyben a döntő szó természetesen egy elegáns, fehér ruhás amerikai üzletemberé. A történelmi-politikai tanulság levonása után magánéleti fintor zárja a darabot: az egyik angyal beleszeret a főszereplőbe, férjül is veszi a jámbor kocsmárost, aki rövidesen a budiban keres menedéket a túlhabzó szeretet elől.
Az előadás a Nemzeti stúdiójában olyan jó, amilyen lehet, Keszég László rendező felülmúlja eddigi önmagát. Ki vannak találva a figurák, peregnek az események, csattannak a poénok, az egész szinte élvezhető, mindaddig, míg ki nem derül, hogy mire megy ki a játék. Árvai György rideg frontkocsmát mintázó díszletében, Szűcs Edit részint mesekönyvi, részint naturálisan jellemző öltözékeiben markánsan kidolgozott színészi teljesítmények láthatók. Huszonöt színész játszik, és mind megkülönböztethető. A túlvilágiakkal bensőséges kapcsolatot fenntartó kocsmárost Szarvas József ártatlan bölcsességgel, mindentudó együgyűséggel adja, Kulka János egykori SS-tábornoka öntudatosan becsületes katonai szakember, Básti Juli mulatságosan hisztériázó lecsúszott hercegnő, Csoma Judit vastag vonásokkal rajzolt egykori grófnő. Sinkó László Dalí-bajusszal erős festőkarikatúra, Molnár Piroska lehengerlően szenvedő anyaszörny, Hollósi Frigyes kedélyesen fecsegő álkém, vagy ki tudja, micsoda.
Hamvas experimentális imaginációnak nevezte írását. Durván kísérleti képzelgésnek mondhatnánk. Spiró darabja szabályos színpadi formába kényszeríti és lapos mondandóhoz töri a képzeletet.