2012. július 31., kedd

Sike Sándor: A kimondott szóval minden esetben lépést kell tartanunk

A 2010-es évben a Hamvas Béla-emlékplakettet Lőrinczné dr. Thiel Katalin, az Eszterházy Károly Főiskola Filozófia Tanszékének tanára vehette át. Mint mondja: szeretne az író tanításai szerint élni, de ez nem mindig sikerül.

– Hamvas Bélára tanárként, kutatóként az elsők között talált rá. Ez a véletlen műve volt, vagy tudatosság állt a háttérben?
– Inkább a véletlené. A nyolcvanas évek közepe táján a felsőoktatásban kezdtek kitágulni a filozófia-oktatás keretei. Főiskolai oktatóként egy filozófiai olvasókör vezetésében vettem részt, ahová Hamvasnak az akkor még kiadatlan, csak kéziratban terjedő írásait hozták magukkal a diákok. Mivel Kierkegaard-ral foglalkoztunk, a diákok hívták fel a figyelmemet: „tanárnő, van egy magyar író, aki nagyon hasonló dolgokat ír”. Ami érdekes és összeköti a Hamvas-díjjal ezeket a két és fél évtizeddel ezelőtti történéseket, hogy akkoriban kezdte kiadni az író életműsorozatát a szombathelyi Életünk Kiadó, akik a díjat javasolták számomra. Végül Hamvas lett a kisdoktori, majd a PhD-disszertációm, illetve a könyvem témája. Mind a mai napig foglalkoztat az életmű.
  Komoly felelősség felvállalni azt, hogy az ember hiteles életet élhessen. Fotó: Gál Gábor Komoly felelősség felvállalni azt, hogy az ember hiteles életet élhessen. Fotó: Gál Gábor
– Mit üzen a „gondolkodó író” – ahogy Német László nevezte Hamvast – az olvasójának?
– Rengeteg érték van az írásaiban. Többek között egy markáns magatartáselmélet bontakozik ki az életműből, ami arra tanítja az embert, hogy döntéseink által mi magunk adjunk formát az életünknek. Mindehhez szüntelenül reflektálni kell önmagunkra, fogódzókat kell keresni, és a kimondott szóval mindig lépést kell tartani. Nietzschétől kölcsönvett mondat alapján lehetne Hamvas ars poeticáját összefoglalni. „Hogyan lehet azzá válni, amik vagyunk?” Emberek vagyunk, de embernek születni pusztán csak egy lehetőség, emberré válni viszont halálosan komoly feladat, felelősség és kötelesség. Ő végig igyekezett megformált életet élni, s egy percig sem hunyászkodott meg.

– Mennyire hat egy ilyen életmű arra, aki foglalkozik vele?
– Hamvassal foglalkozni zavarba ejtő dolog. Minél inkább elsajátítja az ember egy ilyen szigorú életmű tanítását, annál inkább veszi észre saját magán, hogy bizonyos helyzetekben nem megfelelően viselkedik. A tanítást nem lehet kész receptként kezelni. Ahogyan Hamvas mondja: „az életet nem lehet megszokni!” Ezért szeretek tanítani itthon is és a budapesti szabadegyetemen is – amelynek 2003 óta tanára vagyok –, ahová értelmiségiek és egyszerű átlagemberek járnak. Itt olvasókörszerűen és előadások formájában dolgozzuk fel az írásokat. Nyolcadik éve még mindig tud számunkra újat mondani az életműve.

Névjegy

Lőrincné dr. Thiel Katalin, rektorhelyettes (EKF)
Iskolái, diploma, tudományos fokozat:
Tanárképző főiskola, Eger, matematika–fizika; ELTE, Budapest filozófia;
Doktor univ. – József Attila TE, Szeged – 1992.; PhD – Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen – 1999.
Néhány kitüntetése:
Miniszteri Dicséret 1978.
EKTF Elismerő Oklevele 1993.
Iskolateremtő Mestertanár 1997.
Házas, lányai 28 és 32 évesek. 

– Marad azért szabadidő, s ha igen, mivel tölti azt?
– Nagyon szeretjük a természetet, szeretünk túrázni. Kerékpárral is. Tehát, ha csak lehet: ki a szabadba! A természet megnyugtatóan hat az emberre, ez az élmény pótolhatatlan. Persze nagyon szeretek olvasni, szépirodalmat és szakirodalmat is, válogatva. Színházba is gyakran járunk, van baráti körünk is régi kollégákból, akikkel rendszeresen megyünk kirándulni, felfedezni a világ egy-egy részét. Most Erdélybe készülünk egyhetes felfedező túrára.