2012. július 25., szerda

Kocsis Péter: Hamvas és Hrabal összkiadások Pesten és Prágában

Szép dolog, ha egy nemzet szereti valamelyik íróját - és az sem megvetendő, hogyha a hívek között fanatikusak is vannak. Nem kell félni ennyire ettől a szótól - sok olyan dolog nem létezne nélküle, amit mi is egyértelműen értéknek vallunk.

Csehországban például igen sokan szeretik Bohumil Hrabalt, jobban mondva műveit - hiszen magát az embert nem volt könnyű megközelíteni, így igazán csak közeli barátai érthették és szerethették. Igaz, a hetvenes évek elején annak érdekében, hogy újra publikálhasson, megjelentetett egy cikket - melynek tartalmát fiatal hívei olyannyira zokon vették, hogy könyveit máglyára hányták és látványosan elégették. Ez azonban mit sem változtatott azon, hogy írásai továbbra is a legjobbak közé tartoztak, mindenféle ön- és hivatali cenzúrák ellenére. Ráadásul sok műve jelent meg szamizdatban is, odahaza és külföldön egyaránt, amiért nem nagyon lelkesedett Őfelsége pincére...

Nos, halála után könyvei egyre ritkábbak az antikváriumokban, első kiadásokért vagy dedikált példányokért pedig viszonylag magas árakat kérnek. Hrabal könyveinek sorsa mindig viszontagságokkal teli volt: a már említett cenzúrázások mellett bezúzások, tiltások és hivatalos "elbeszélgetések" kísérték végig sokukat, a másik oldalon viszont azóta sem látott népszerűség övezte, és több kötetét már a megjelenést követő napon elkezdték újranyomni - nem is beszélve arról, hogy az ő írásából készült a második Oscar-díjas cseh film, ůs most az Őfelsége... című regényéből készült Menzel-filmet jelölték a csehek Oscarra...

Az természetes, hogy a Mestert még életében körülvették tisztelői, kihasználói, barátai és ellenségei egyaránt - és voltaképpen az sem csoda, hogy egyik lelkes barátja még életében elkezdte összegyűjteni és gondosan áttanulmányozni minden művét, majd 1991-ben megkezdte rendezett műveinek kiadását. A tizenkilenc kötet mára már teljes: az utolsó 1997-ben jelent meg a boltokban. Igaz, ma már csak elvétve kapható belőlük egy-egy kósza példány. A sorozat szakértők szerint is kiváló, nem beszélve arról, hogy az utolsó kötetben összeállított bibliográfia a maga nemében egyedülálló és nagyon praktikus gyűjtemény. A sorozat nem szép: minden kötete más színű papírban van, a gerincén a cím és a számozás, a papírt levéve egyszerű vászonkötés. Alakja azért kellemes, emberi, bárhol olvasható formátum - és lapjai sem esnek ki a sok forgatás közben. Aki kiadta - nem csinálunk most reklámot neki -, nem éppen gazdag ember, de fanatikus. Nagyobb támogatás nélkül, saját költségén kezdett neki az egésznek, és újrakiadást egyelőre nem tervez. Hat év elég volt mégis arra, hogy azoknak, akik elég szemfülesek voltak, ma már polcukon sorakozzon a Mester Összese. És ezt alighanem a fanatizmusnak köszönhetjük.

Nekünk is van egy különleges írónk: népszerűnek csak szűk körben nevezhető, és ugyanezen körben legalább ennyi fanyalgó kritikusa is van - a többség pedig tán nevét sem hallotta még. Nem szégyen ez: valóban keveseknek írt, Hraballal ellentétben. Ami viszont meglepő, hogy számtalan gondolatuk, ítéletük azonos csaknem szó szerint, hiába a látszólagos szakadék közöttük. De most nem kettejük összehasonlítása a témám: Hamvas Béla műveit is elkezdték Magyarországon rendezni, összegyűjteni és kiadni, igaz, jóval halála után. De ez a megszokottabb dolog.

Az ő könyveinek is különös volt sorsuk: az a pár kötet, mely még életében megjelent, számtalan kiadást élt meg, ám a többi néma csend: a terjedelmes életműnek később csak apró foszlányai kerengtek kézen-közön, gépelt és - sajnos - elgépelt szamizdatokon. Azután egy kicsinyke kötet, a Gondolkodó magyarok sorozatban, a világ válságáról, majd a két kötetben megjelentetett Karnevál - igazi csemege ínyenceknek, a fanyalgók szerint pedig unalmas fércmű... Azután változgatni kezdett a rendszer, és nálunk is akadt egy fanatikus, aki elhatározta: ideje vagyon az összkiadásnak. Mindez valamikor 1990-ben volt, most 2007-et írunk, és a 21. kötetnél tartunk. Így, első olvasatban, a dolog rendben is lenne.

Ám nézzük meg alaposabban: az Új Forrás című lap Hamvas-emlékszámában a sorozat gondozója felvázol egy ütemtervet, melynek alapján - kellő anyagi feltételek mellett - évi három-négy kötetről beszél, és hat évről, mire teljes lesz a huszonkettő. Nos, a hat év nagyon régen eltelt. A kötetek akár szépnek is mondhatók: mindenesetre látszik rajtuk az igyekezet, s hogy kiadójuk valami komolyat akart. Ám aki nem csupán sznobizmusból tartja polcán Hamvas egybegyűjtött írásait, az pórul jár: némely példányt egyszer sem kell végigolvasni ahhoz, hogy a kötet lapjaira essen szét. A standokon - amíg kapható volt az adott kötet - becserélték, ám a hiba nem egyedi volt, ezért aztán feleslegesnek bizonyult az újabb és újabb cserebere. Meglehetősen sok bennük, a lektori igyekezet ellenére - hírlik, ez is ama fanatikus munkája? - az apró hiba, rossz elválasztás vagy betűkiesés.

A könyvek elején ugyanakkor több támogató is szerepel, és némely kötetet az elmúlt években többször is újra kellett kiadni, mert elfogytak a boltokból. A Karnevált - mely ezúttal háromkötetes lett - egy éven belül máris pótolni kellett, és azóta puhakötésben is megjelent. Nyilván nem azért, mert rossz üzlet volt a kiadónak...
Ennyit vesz észre a kívülálló. Magyarázat, pontosabban magyarázkodás bizonyára akad elég, hiszen a ma élő embertípusnál az agynak e tevékenysége talán az egyetlen, amely folyamatosan fejlődik. Ám a rossz szájíz valahogy mégis megmarad: valóban egy jóértelemben fanatikus, alázatos ember műve mindez? Valóban annyival rosszabbak lennének a körülmények egy ilyen vállalkozáshoz Magyarországon, mint Csehországban? Valóban nem lehetne a számtalan újranyomásból vagy újrakiadásból és a támogatásokból fedezni a gyorsabb megjelentetést, de legalább a jobb minőséget?

Mindkét írót egyformán szeretem, afféle mestereim ők: ezért nagyon szeretném, ha Hamvas Béla műveit is el tudnám olvasni még rövidke földi életem során. Esetleg még gondolkoznék is rajtuk, ha időm engedi. Netán összehasonlítanám némely művüket, nem a külső, hanem a mondanivaló alapján. De félek. Azt mondják, minden részben benne van az Egész. Esetünkben ez alighanem megállja helyét. Csehországban Hrabal nagyon is jelen van, minden értelemben - a kocsmákban, a külvárosokban, Kersko erdeiben, de ugyanúgy a mozikban vagy a könyvesboltokban is. Mifelénk viszont minden olyan nehézkes. A kezdeti lendület, azután a csöndes eltűnés. Mintha nem is jelentett volna semmit. Sem Hamvas, sem műveinek összkiadása.