2012. július 23., hétfő

Hamvas Swedenborgról

"Swedenborgnak való feladat lenne, leírni az olyan lelkek állapotát,
akik a túlvilágot tagadják - akkor, amikor a túlvilágra lépnek.
- Hát igen, ez az, amitől a legtökéletesebben félnek és mindenki
állandóan fél (én is!! - de mennyire!). Mert amiről szó van félnek a
túlvilágtól és az örök élettől és a halhatatlanságtól és a
feltámadástól, és szeretnék, ha haláluk megsemmisülés lenne, nehogy
életük következményeit tapasztalniuk kelljen. Vacog a foguk, és az
atheizmus - materializmus - immanentizmus nem egyéb, mint irtózat és
tagadás, mert nagyon is jól tudják, hogy mi a következménye annak,
amit csinálnak és nem csinálnak. Először ahhoz kell hozzászokni, hogy
ha akarnék, se tudnék megsemmisülni s minden tettemnek
(hovaállásomnak) ezer éves következményei vannak. Vállalni a
vezeklést. A ledolgozásba belefogni. Végre elkezdeni lemondani és
fogyni és kicsinyedni és gyengülni és alázatosnak lenni s ezt
fokozatosan bekapcsolni a Tündöklő Fenségbe, hogy annak teljes
szolgája legyek - csak így nyerhetem meg magam egészen.

(naplójegyzet, 1948. VI. 16.)"