2012. július 22., vasárnap

Hamvas Béla a szerelemről és a szexusról

Hogy az állatvilág a sexusban szimmetrikusan jobbra és balra, fent és lent, pozitív és negatív oldalon elhelyezkedő lényeket egyesít, az talán lehetséges. De hogy az embernél a szerelem éppen a merőben különböző világokat és lényeket olvasztja egybe, az egészen bizonyos. Hiszen, ha csak az egymást kiegészítő alakok egyesítése lenne, alig érné el azt, az embert metafizikai gyökeréig átható és megmarkoló kívánságot, amit minden ember át kell hogy éljen, és ha nem éli át, szegényebb marad, mint egy vak koldus. A váratlan csoda és elképzelhetetlen pillanat a szerelem misztériumában éppen az, hogy akik egybeolvadnak, nem is tartoznak és sohasem tartoztak egybe. A szerelem magyarázatát a természetben senki sem találja meg; a természetben csak sexus van.


 ***

A máj, az epe, a lép, a belek, a sexus ugyanonnan valók, ahonnan a giliszták, a tengeri rózsák, rákok, hernyók és százlábúak. A belek ugyanazt teszik az emberben, amit a polipok és anemoniák: szívnak. Ugyanolyan lassan dagasztanak, ugyanolyan fénytelenségben élnek, ugyanolyan mohók és vadak, és látványuk ugyanolyan irtózatos. És az ember tudja, hogy a léleknek is van ilyen sziklaalatti és harasztalatti része, amely a félelmetes férgektől éppen úgy nyüzsög. A tudattalan, ha önmagát ki akarja fejezni, mindig óceán vagy erdő képében jelentkezik. S ebben az óceánban, amely nem egyéb, mint erdő a víz alatt – és erdőben, amely nem egyéb, mint óceán a földön, ebben az emberi lélekben, amelynek tudatalatti része az óceán mélye, Poseidón uralkodik vad kentaurjaival és haltestű asszonyaival, meg nem szelídíthető és nyüzsgő férgeivel, százlábúival, skorpióival, piócáival, polipjaival, vérszomjas, mérgező, sóvár sárkányaival, szégyentelen mohóságával, szemérmetlen zsákmányéhségével, szívós önzésével, alvilági dühével. Ez az ember poseidóni világa, a felkorbácsolt vér innen hozza fel a képeket és vágyakat, amelyeket az agyvelő borzadva próbál letagadni és irtózva utasít vissza, és igyekszik visszanyomni, le, le, a felszín alá, visszadobni a tengerbe és eltüntetni!


 ***

Sohasem szabad elfelejteni, hogy a lét a test, a lélek és a szellem egysége. A szerelem száma is három, nemcsak erós, nemcsak agapé, hanem sexus is.

(Silentium)