2012. július 27., péntek

Hamvas Béla: A nagy ember, avagy a hírnév elveszti a hőst

Hamvas Béla publikálatlan szatírájának részletét a jogörökös, Dúl Antal engedélyével közölte az Irodalmi Jelen.
I.
A pondrók országában, a pondrók időszámítása szerint 2496-ban IX. Pondrómanasszár fia XXII. Pondrópilézer uralkodása alatt történt.
II.
A nagyvezír beleszeretett a királynéba, és a királyné beleszeretett a nagyvezírbe. Mivel a találkozásra a királyi palotában alkalmas hely nem volt, titokban a királyné járt a nagyvezírhez egy héten egyszer, vagy kétszer, többször háromszor, volt úgy, hogy néha egyszer, néha ötször, és megesett, hogy hatszor.
Egy napon, amikor a királyné azon a héten hetedszer éppen a nagyvezírnél volt, a kapu előtt a király kocsija állt meg. A királyné gyorsan a szekrénybe bújt, a nagyvezír pedig úgy, ahogy volt, vagyis teljesen ruhátlanul kiugrott az ablakon, és a világítóudvarban rejtőzött el.
(Folytatása a 3. oldalon)
(Folytatás az 1. oldalról)
XXII. Pondrópilézert
III.
alattvalói általában két oldalról ismerték, mint királyt, és mint embert. Mint király méltányos volt és nagylelkű, szelíd, engedékeny, igazságszerető, őszinte, bőkezű, vidám, kedélyes, jóindulatú, értelmes, éles eszű, művelt és elfogulatlan,
IV.
mint ember, gyanakvó, irigy, nagyképű, buta, hazug, erőszakos, kapzsi, kicsinyes, korlátolt, képmutató, pénzéhes, rosszhiszemű, erőszakos volt, dugpénzeket fogadott el, maga is vesztegetett, bírákat hamis ítéletre kényszerített, tékozolt, szeretőket tartott, kicsapongó, vérszomjas, kegyetlen, hiú, türelmetlen zsarnok volt.
A királyné és a nagyvezír tudták, hogy XXII. Pondrópilézer, ha őket rajtakapná, nem mint király, hanem mint ember bánna velük, mert Pondrópilézer egészen ritkán viselkedett, mint király, többnyire, mint ember.
Ámde
V.
a nagyvezír mellett lakott egy nyugalmazott tengerészkapitány, aki valamelyik útján a trópusokon hímpáviánt fogott, elnevezte Csigának, és odahaza ketrecben őrizte. Nem tudni pontosan miképpen, aznap a ketrecet valaki nyitva felejtette, a majom megszökött, éspedig ugyanabba a világítóudvarba rejtőzött el, ahová a nagyvezír.
A kapitány kinyitotta az ablakot és leszólt:
C.
Csend.
Cc.
Újra.
Erre zsebéből kivett egy szem cukrozott diót, a majom kedvenc csemegéjét, és ledobta az udvarba. A dió
VI.
a nagyvezír elé esett. Felnézett.
Ccc, szólt a kapitány.
Mikor látta, hogy a pávián nem mozdul, pányvát húzott elő, a nagyvezírre dobta, szobájába felhúzta, a krokodilkorbáccsal alaposan elverte, és a ketrecbe visszazárta.
Ezalatt Pondrópilézer elment, a királyné a másik ablakot kinyitotta, és leszólt:
Sz.
Csend.
Ssz.
Újra
Szsz.
Csiga felnézett, azután két ugrással fent volt.
Nem is tudtam, szólt a királyné, hogy ilyen ragyogóan tornászol.
A majom vigyorgott. A királyné az ajtót már előzőleg elreteszelte, és tovább folytathatták a fontos államügyek megbeszélését.
A pondrók
VII.
országában minden a legnagyobb rendben volt, csak a közigazgatás volt korrupt és bonyolult és nehézkes, a főtisztviselők voltak megvesztegethetőek, a miniszterek sikkasztottak, a parlament volt tele panamistákkal, a munkásvezéreket a gyárosok pénzelték, a bírák voltak megvesztegethetők, a rendőrség volt kegyetlen és erőszakos, a névtelen feljelentések szaporodtak el, az állam adósságok alatt nyögött, az adókat minden héten emelték, a közlekedés rossz és drága volt, a sajtó megvesztegethető volt, az irodalom lezüllött, a művészek nyomorogtak, a nők eladták magukat egy harisnyáért, a csődök száma napról napra nőtt.
Ez éppen
VIII.
annak a törvénynek életbeléptetése idején történt, amely két paragrafusból állt. Az első kimondta, hogy a száz piaszternél kisebb fizetéseknek huszonöt százalékát az állam levonja, mert a nehéz gazdasági helyzetre való tekintettel takarékoskodni kell. A második paragrafus szerint, mivel a gazdasági vérkeringés amiatt rendkívül szenvedne és ez még súlyosabb volna, a kis fizetésekből levont összeget hozzácsapják a száz piaszternél magasabb fizetésekhez.
Ez volt az úgynevezett kis-harács törvény, és időben ez megelőzte a már Csiga nagyvezírsége alatt életbe lépett nagy-harács törvényt.
Másnap
IX.
az alnagyvezírnek két fontos tárgyalása volt. Az egyik ügy az egyik képviselőé volt, aki egyik vállalata részére egy nagyobb összeg államsegélyt kívánt. A másik ügy a másik képviselőé volt, aki a másik vállalata részére a másik nagyobb államsegélyt kívánta.
A két képviselő versenytárs volt és ellenfél, a maga érdekében mindkettő mozgósította pártját, beszédeket tartott, röpiratokat adott ki, fellázította a sajtót, plakátokat ragasztatott ki és fenyegetőzött.
Csiga érezte
X.
hogy baj van, és eszébe jutott gazdája, a kapitány. A hajós fiatal korában a leánykereskedés, a csempészet, a kalózkodás mellékfoglalkozásait űzte, és pályáján többször jutott olyan nehézségekbe, hogy kénytelen volt önmagát tisztázni. Ilyenkor mindig azt mondta:
A józan ész és a tisztesség nevében.
Ezzel a varázsigével minden támadást visszavert. Amikor üzletet kötött, ezt használta:
Csak meg ne tudja senki.
Az üzletfél erre tüstént engedett, és a hajósnak a magasabb üzletrészt állapította meg.
Végül, ha osztozkodásról volt szó, így beszélt:
Várjunk holnapig.
Mert éjszaka rendszerint megszökött, és az egész zsákmányt magával vitte.
Az első esetben
XI.
arról volt szó, hogy bizonyos Bizonyosnak az állam egymillió bizonyost bizonyítson, vagyis az ország jövedelmének hathatós fokozása érdekében hangyagyapjú-tenyésztést rendezzenek be. A képviselő átadta a memorandumot, és elmondta, hogy egy hangya gyapja minimális, hangyaegyénenként null pont null hétszáznegyven millikrogram. Ha azonban tízezer kvadmillió hangyát nyíratnának meg, ez évenkint igen tekintélyes összeget tenne ki. Ezt persze nem lehetne megindítani állami támogatás nélkül, mert először is, honnan az ördögből szereznek ennyi hangyát, mit adnak nekik enni, kik nyírják meg, milyen gépezettel, hogyan dolgozzák fel, és mi a nyavalyát csináljanak a gyapjúval? Erre kell körülbelül egymillió, mert az államnak ilyen nehéz időkben érdeke, hogy azok a férfiak, akik a közösség sorsát szívükön viselik –
A józan ész és a tisztesség nevében, szólt Csiga.
Bizonyos kezét a szívére tette.
Ez az, kiáltott. Látom, hogy nagyvezírséged belátja a terv nagyszerűségét.
Csak meg ne tudja senki.
Esküszöm, bennem megbízhatsz, kegyelmes uram. Tehát akkor megállapodtunk.
Várjunk holnapig.
Bizonyos lelkesülten felugrott, és a nagyvezírt megölelte.
A másik
XII.
esetben arról volt szó, hogy valamilyen Valakinek az állam egymillió valamit valamitsen, vagyis a pondrók országának egész területén végre valahára nagy arányokban meginduljon a szemét sterilizálása. A steril szemetet külföldön el lehet adni, és a nyert összeg fedezné az adminisztrációt. Ehhez azonban természetesen ki kellene találni a szemét sterilizálásának módját, gyárakat kell felállítani, gyűjtőállomásokat berendezni, vagonokat bérelni, mérnököket, munkásokat fizetni, és hát Valaki honnan a keserves pokolból vegye azt az egymilliót? Pedig tele van aggodalommal a haza sorsa iránt, és minden erejével segíteni akar.
A józan ész és a tisztesség nevében, mondta Csiga.
Valaki komolyan bólintott.
Szívem szerint beszéltél, kegyelmes uram. Értjük egymást.
Csak meg ne tudja senki.
Becsületemre! Így hát számíthatok!
Várjunk holnapig.
Valaki mélyen meghajolt és
XIII.
másnapra tényleg minden rendbejött, mert Bizonyos és Valaki összeültek, eredményeiket összehasonlították, a majomra kimondták a bitang gazembert, az egymilliót közösen vették fel.
A két képviselő beszámolt a pártnak, röpiratot adott ki Csiga szakavatottságáról, fellázította a sajtót a majom áldozatkészségével, dicsért, ujjongott és ezután rögtön
XIV.
eljött hozzá egy újságíró és riportinterjúvezércikk-színeshírfejtudósítást írt róla. A nagyvezír puritán ember, de fényűzően lakik, diétán él, és naponta alig eszik csak nyolcszor, antialkoholista, mert nem iszik mást, csak sört, bort, konyakot, pezsgőt, barackot, a nőktől óvakodik, mert egyszerre csak kilenc szeretőt tart, méltóságteljes parkett-táncos és morális szigort sugároz, mint egy kezdő színinövendék, mert van benne valami papos aszfaltbetyárság, huszártisztes elmélyültség, mint egy snajdig hullamosóban, vagy fagylaltot áruló nagyhercegben. Óránkint kilencvenegyszer borotválkozik, száztizenhat kaukázusi teuermeteuque cigarettát szív, kedvenc szerzője Lehár és Bach, és vacsora után cigánydzsezzorkesztergramofont hallgat, csak egy emberben bízik, de ezt még nem ismeri, szóval vallásos ateista, számtanból mindig hármasa volt, eredetileg rézmetszősegédnek készült, és Honoluluban akart kátrányszappangyárat alapítani.
Egyszóval előlépett népszerűvé
XV.
és mindenki, aki a tudósítást olvasta, el volt ragadtatva. A folyóiratok arcképét közölték, a nagyvezír hálószobájában –  autóba száll – a parlamentben – a nagyvezír a külföldi hitelezőkkel tárgyal – a királyi kihallgatás előtt – alatt – után – reggel, – reggel – délelőtt – tíz óra huszonhat perckor – az inasa – az unokatestvére – a szakácsnőjének leánya – fehérnemű-szállítója feleségének anyja – ennek nagyapja – a dédapa hagyatéki tárgyalása – a tárgyalás ügyvédje – az ügyvéd apjának pecsétgyűrűje – a gyűrű készítőjének üzlethelyisége.
Így történt, hogy Csigát a népszerűség szárnyára kapta
XVI.
elkezdték tisztelni, elkezdtek félni tőle, elkezdtek rajongani érte, elkezdték gyűlölni, vártak tőle valamit, csodálták, nevére esküdtek, összeesküvés támadt ellene, szidták, vitatkoztak fölötte, szándékait találgatták, vicceket gyártottak róla, gúnyolták, utcát neveztek el róla.
A konjunktúrát
XVII.
kihasználva az egyik folyóirat felkérte, hogy írjon tanulmányt, mindegy, hogy miről, mert lehetetlen, ha valaki egy helyen kitűnik, az másutt ne tűnjék ki. A nagy ember nagy ember. Aki igazán nagy, az mindenütt nagy. A kiadó a cikknek reklámot csapott, a cikket senki sem értette, minek alapján Csigát az összes irodalmi társaságok taggá választották.
Az Akadémia
XVIII.
tüstént látta, hogy olyan emberről van szó, aki teljesen veszélytelen, ezért meghívta, tartson előadást, mielőtt éppen a megüresedett politikimetapszichologikoliteraarisztikus transzfizikobiológiai széket neki felajánlják. Csiga erre az elméleti nemzetközadakozástan ötvennégy egymásnak ellentmondó tételét állította fel a történetfilozófia, motorkezelés, padlófénymázvegytan, archeopaleontazófia, folklore, cserépégetés, magnetizmus és a felsőbb differenciál-trigonometria köréből, az előadás-sorozatot három kötetben, miután az állami támogatást megkapta, az Akadémia kiadta, intézetet állított fel a problémák kutatására, és miután a könyv körül hirtelen egész irodalom támadt, az anyag szemmeltartására folyóiratot indított, az egyetemen tanszéket állított fel, és az Akadémián külön osztályt nyitott, amelynek örökös felsővezér-díszelnökigazgatója Csiga lett.
A nagyvezírek
XIX.
nem szoktak népszerűek lenni, de ebben az esetben a tények mindenkit meggyőztek. Politikai sikerei voltak, ragyogó tollú író volt és világhírű tudós. Egy karrier is meggyőz, hát még három. Aki eddig ferde szemmel nézett rá, az meghajolt előtte, aki nem bízott benne, esküdött rá, aki tehetségében kételkedett, az irigyelte, aki lenézte, az most bámulta. Az államügyek tökéletes vezetője. Pénzügyi lángész. Született író. Legyőzhetetlen polihisztor.
Nevéről szappant, cipőkrémet, sérvkötőt és bonbont neveztek el, a kabaré kuplét írt, amelynek refrénje
Gyönyör plezír
a nagyvezír
naponta négy tonna szerelmeslevelet kapott, és a király gróffá nevezte ki.
Ez éppen
XX.
az úgynevezett nagy-harács törvény életbeléptetése idején történt. A törvény egy bevezetésből és két paragrafusból állott. A bevezetés kimondta, hogy az ország nyomorúságának egyik fő oka a föld igazságtalan elosztása, és éppen ezért gyökeres földreformot léptetnek életbe.
A reform első paragrafusa az országot termő és nem termő földre osztja fel. A nem termő földet a parasztok és a földnélküliek és a szegények kapják, mert ezeknek bőven van idejük azt megművelni, foglalkozásuk is földművelés, végül pedig ilyen nehéz időkben hazafias kötelesség minden talpalatnyi helyet termővé tenni. A parasztság a földért évi hatszázezer piaszter tőke kamatát fizeti mindenkor aranyban, mert az ország csak polgárainak áldozatkészsége és lemondása árán épülhet újjá.
A második paragrafus a termő földet főurak, főpapok és bankok között osztja szét. Ezek a földért kamatot, sem megtérítést nem fizetnek, mert az állam fizetőképes osztályait nem lehet túlterhelni. A legnagyobb mértékben káros és veszedelmes lenne bármit is követelni, mert a pillanatnyi előnyök sokszorosan megbosszulódnak.
A törvény Csiga népszerűségét még inkább
XXI.
fokozta, megválasztották az összes kamarák elnökévé, tiszteletbeli tiszteletbelivé, fővezérelnökké, védnökapává, örökös főfővé, díszpolgárrá, és fölkereste az álnagyvezírt a színházigazgató.
Írjon drámát, kegyelmes uram. Az egész országban nincsen ismertebb név, kegyelmesuram, egészen biztosan óriási siker, mert abban, hogy tökéletes drámát ír, senki sem kételkedik, kegyelmesuram. Vagy még sokkalta jobb lenne, ha operát, kegyelmesuram. Igazi nagy és modern dzsezzoperabuffogroteszt-imitálthangjátékpantomimikont kegyelmesuram. Van is egy egész rakás rossz darabom és hasznavehetetlen muzsikám. Csak a név kellene, a név a fontos, a név minden, a közönség őrjöngeni fog.
Az operát
XXII.
két hónappal később előadták, és az igazgatónak tényleg igaza volt, a muzsika és a darab hasznavehetetlen, és csak a név kellett, és a közönség őrjöngött. Mire a másik igazgató is jelentkezett igazi irodalmidrámatrilógiaszerű verses történelemelőtti revümisztérium, amelynek főszereplője a brahmanista zsiráf, egy szelídített kannibál, a hollandi kakaógyáros leánya, divatrevü, görlök, tablé, betétek, nyílt színváltozás, süllyesztő, görögtűz, füstbombák.
Most már Csiga
XXIII.
előlépett színpadi szerzővé, a sajtó harsogó cikkeket írt, ahhoz, hogy valaki államférfi legyen, elég a hatalom, hogy finanszié, elég a szerencse, ahhoz, hogy tudós, elég a szorgalom, de ahhoz, hogy valaki drámát írjon, ahhoz ó á é u ő ü. Mi mindent tud ez az ember! Nagy, mint nagy, nagyobb, mint nagyobb és legnagyobb, mint legnagyobb. Mert ez a siker. A közönség tenyerét véresre tapsolta, az emberek a páholyból kiugráltak, az egész felvonást meg kellett ismételni, elővételben huszonhétezerhatszázötvennégy előadásra minden jegy elkelt.
(Folytatása a 4. oldalon)
(Folytatás a 3. oldalról)
Azon a napon
XXIV.
Csiga úgy ment a parlamentbe, hogy nadrágjának elejét hátra vette fel. A képviselők csodálkozva és irigyelve nézték, néhányan azonnal félrevonultak, és mikor visszatértek, a nadrág rajtuk is fordítva volt. Délután a hír elterjedt a fővárosban, és este az operában kilenc herceg, száztizennégy gróf, hatezerhatszázötven báró és kilencvennégyezer-háromszázhuszonegy nemes úr, tiszt, főhivatalnok, színész, bankár, újságíró, egyetemi tanár és nagykereskedő fordított nadrágban jelent meg. A divatlap rendkívüli különkiadásban közölte az új modellt, fényképmelléklet, keresztrejtvény, hirdetésverseny, előfizetőknek árengedmény. És
XXV.
a filmgyár felkérte a nagyvezírt, engedje lasstott felvétellel filmet készíteni járásáról, nadrágjának ráncairól, mozgásáról, üteméről, a térd játékáról, a láb befelé hajlásáról. Mikor elkészült, új felvételre készültek a világhíradó számára, a nagyvezír, a divat királya új kéksárgapettyessávokarikás nyakkendőjében – a hónaljszínű ingbetét – hurutnagyságú mandzsettatű – a modern cipőfarbiztosító – szűkített gallér – a bevágás – a paszt – a kust – a verbetilon – a korong – a kamásniramazán – és amikor
XXVI.
ez is elkészült, a filmgyár vezérigazgatója ajánlatot tett, hogy százezer piasztert fizet, ha a nagyvezír elvállalja egy politikai filmdráma főszerepét. A nagyvezír egy politikai titkos államtitkárság titkos alosztályának titkosa. Ellenfele a legtitkosabb titkot eltitkosította, őt gyanúsítják, és már nyakán a kötél, amikor kiderül, feleségül veszi a hóhér leányát, ellenfele trubadúrt fecskendez ereibe, és kimúlik.
A film persze hallatlan sikert aratott
XXVII.
és a többi százezer között egy tízdínáros kedvezményes jeggyel megnézte a nyugalmazott tengerészkapitány is. Amikor a pávián a vásznon megjelent, elfütytyentette magát, és azt mondta:
Az ördög vigyen el azonnal, ha ez a nagyvezír nem az én Csigám ikertestvére.
Mikor látta a majom mozdulatait, járását, fejtartását, pislogását, sunyi vigyorgását, látta hogyan ugrál, vicsorgatja fogát, piszkálja az orrát és csámcsog, még mélyebb gyanú ébredt benne.
Hazasietett és a ketrecet megnézte. Ott van. Persze, hogy van. Hát akkor két Csiga van? A kapitány egész este a majom testén tűnődött, másnap elrejtőzött, és megfigyelte, hogy a ketrecben lévő állat miképpen viselkedik. Pontosan olyan volt, mint Csiga, de.
Mintha. A mozgás. A jellegzetes vigyorgás, az ugráló járás, a lomha, aztán hirtelen szökdécselő lépés, a vinnyogás. Mintha valami itt nem lett volna rendben.
A kapitány a törvénynek megfelelően három napig megfigyelés alatt tartotta, aztán cukrozott diót dugott zsebre, és elindult.
A hajós egyenesen
XXVIII.
a nagyvezír palotájába ment, és ott kihallgatáson jelentkezett.
Csiga abban az időben a pondrók országának legelfoglaltabb pondrója volt.
Reggel hatkor kelt, és hattól hétig a kormánylap számára vasárnapi vezércikket írt.
Hét órakor boxtréninget tartott, mert a következő szombaton mérkőzése volt az állami stadionban Rabambini világbajnokkal.
Fél nyolckor a folyóirat számára három verset diktált.
Háromnegyed nyolckor építészeti tevékenységébe fogott, és az új állami fegyház nagyszabású homlokzatát rajzolta meg.
Nyolc órától fél tízig a tavaszi tárlat számára nagyszabású történelmi festményt készített.
Fél tízkor a filmgyárba ment, ahol új szerepét játszotta.
Fél tizenegykor a parlamentbe sietett, hivatalos ügyeit végezte, aláírt, kihallgatott, intézkedett, az adót fölemelte, kölcsönt vett fel a bankoktól, lekötötte a dohányjövedéket, a fizetést elhalasztotta, beszédet mondott a jobb jövőről, és az újságíróknak kijelentette, hogy a mélyponton már túlvannak.
Tizenkettőkor a királyhoz ment kihallgatásra és villásreggelire. Fél egykor hazament, kabarédalokat diktált, mert maga akarta azokat énekelni.
Fél kettőkor kiment a futballpályára, és tréninget tartott, ahol a legközelebbi válogatott mérkőzésen centerhalfot játszott.
Fél háromkor részt vett a bankárok nagygyűlésén.
Háromkor regényének harminckettedik folytatását írta meg.
Negyed négykor a kisiparosok országos egyesületének küldöttségét fogadta, amely díszelnökévé választotta.
Háromnegyed négykor rádióbeszédet mondott.
Negyed ötkor műtermébe vonult, és a „Géniusz” című nagy márványszobrának mintázását folytatta.
Öt órakor fogadta a királynét, aki azon a héten nyolcadszor volt nála, és fontos államügyeket beszéltek meg.
Hat órakor az akadémiára ment, és felolvasást tartott.
Hétkor volt a dinner.
Nyolc órára az operában volt, ahol saját művének főszerepét énekelte.
Tizenegykor a kabaréba ment, ahol magánszámot adott elő.
Tizenkét órakor –
Életmódját persze
XXIX.
az egész országban ismerték, közölte a napi, a heti, a havi, a kéthavi sajtó, fényképekkel, – a nagyvezír nagyszabású nagyregényén nagydolgozik – (íróasztal papír, könyv, a pávián a lencsébe néz) – a nagyvezír grandiózus festménye (állvány, előtte a majom ecsetekkel) – a nagyvezír új szoborművével (Csiga a márványra bámul) – a modern Leonardo az új állami fegyház homlokzatát tervezi – a stúdióban – a parlamentben – novellát ír – a nagyvezír operál (műtőasztal, Csiga fehér köpenyben, kezében csipesszel, körülötte a tanárok tisztelettel nézik, mit csinál) – novellát ír – színházi öltözőjében – a kabarészínpadon – a tudós – a költő – beszédet mond (papi talárban a szószéken szentbeszédet tart) – a zeneművész (zongora mellett) – a kapitányt
XXX.
éppen akkor fogadta, amikor az íróasztalnál ült, és írt. Csiga nem nézett fel, a hajós egészen előrejött, mereven nézte, aztán a cukrozott diót elővette, megmutatta, és halkan így szólt:
C.
A pávián fejét felkapta, és vigyorogni kezdett.
Cc – szólt a kapitány.
Csiga, amikor látta, hogy gazdája a krokodilkorbácsot nem hozta el, az asztalra ugrott, és várakozott.
Csiga, suttogta a hajós, hogyan kerültél ide?
A majom a diót elkapta, és lenyelte.
Abban a pillanatban valami derengeni kezdett a kapitány fejében.
Az udvarban, kiáltotta, persze, az udvarban!
Csiga intett, hogy az udvarban.
A nagyvezírt fogtam el, te pedig, ó! Hogy vagy Csiga? Látom jól.
A hajós körülnézett.
Szép lakásod van. Nagy ember lett belőled. Híres ember. Nagyvezír, tudós, orvos, pap, költő, zenész, ró, énekes, szobrász, építész, bokszbajnok, centerhalf, divatkirály. Hm. Hát mégis csak te vagy az. Mindjárt sejtettem, amikor a filmen megláttalak. Csak maradj. Esetleg majd eljövök, és legközelebb hozok neked megint cukrozott diót.

Hamvas Béla publikálatlan szatírájának részletét a jogörökös, Dúl Antal engedélyével közölte az Irodalmi Jelen