2012. július 14., szombat

Északi korona - Lázár Ervin Járkáló előszava a Dániában először kiadott Hamvas-könyvhöz

"A hagyomány azt mondja, hogy a tudás megszabadulás. Európában azt mondják, hogy a tudás hatalom."

Hamvas Béla: Patmosz I./Északi korona
 




Előszó
A Dániában elöször kiadott hamvas könyvhöz: Északi korona & Titkos jegyzôkönyv

Kiknek szól ez a könyv? Buddha szavaival: "mindazoknak, akiknek a szemét csak kevés por ferdi."
Mit a legfontosabb tudni a 90-es évek New Age ezoteriájában, és 'alternatív' ajánlatainak özönében kapálódzó dán olvasónak a '68-ban meghalt írófilozófusról?
Azt hiszem mindenekelôtt azt, hogy Hamvas azon nagyon kevés európai kortársunk közül való, aki teljesértékûen megvalósította minden emberi törekvés tulajdonképpeni végcélját: szabaddá tette magát... Jobban mondva, ahogyan a Titkos jegyzôkönyvben olvasható, átvilágította, megtisztította, és hagyta megszólítani a legfelsôbb [legbelsôbb] hatalom által az emberiségnek azt a Hamvas Béla nevû anyagi-szellemi "energia-részecske-hullám" képviselôjét, amelyért, akiért elsôsorban felelôs volt.
Nem "csak" tudta, hogy ez lehetséges, mint például Søren Kierkegaard (akit különben Hamvas nagyon szeretett), vagy követelte, mint például a valószínûleg a saját abszolút szabadságideálja paradox követelményeinek áldozatul esett Nietzsche, vagy "vizsgálta" a lehetôségeket, mint például Carl Gustav Jung, vagy párolt "bizonyító erejû mûalkotást" a tapasztalataiból, mint például James Joyce, hanem tette mindezt egyszerre, soha meg nem alkudva az úgynevezett körülmények, az akkori Magyarországon fôként önmegtagadásra, korrupcióra és kollaborációra kényszerítô erejével.
Végig fenntartotta követelését az elérhetô legmagasabb emberi méltóságra is ("mikrotheosz, akinek lakhelye nem földrajzi hely, hanem az egész" H.B./Mágia szutra), mégpedig nem csak a maga számára, és nem is 'kiválasztottak' részére, hanem mindannyiunk nevében, akikben - özvegye, Kemény Katalin megfogalmazásában - "a legkisebb szellemi éhség él"; no és persze, akik még szembe tudunk, és merünk nézni önmagunk, általában nem éppen hízelgô XX. századvégi emberi torzképével, és többnyire ön és közveszélyes ideológiákra, fantazmagóriákra 'épülô' pszeudo-életével.
"A világ alkímista mûhely, ahol a természet átalakul valami mássá, részben trágyává, részben - mint az alkímisták mondják - arannyá, ha az ember ennek az átalakulásnak érdekében különös erôfeszítéseket tesz. Mindenesetre a világot végleges helynek tartani ügyefogyottság, és aki nem ébred tudatára annak, hogy átalakulása érdekében mit kell tennie, az myomtalanul elkeveredik ebben az emésztôgödörben, és abszolút életérôl lemond."
HB.: P.I./Direkt morál és rossz lelkiismeret
A kötetben szereplô elsô esszé, az Északi korona, az "euro-amerikai", napjainkra globális dominanciájú kultúránk utat tévesztését, és elvakultságunk alapjellegét elemzi, mára szinte minden vonatkozásában ellenôrizhetô elôrelátással. Ez lenne az a tájék, az a közeg, ahol "alkímiai" minkánkat végeznünk kellene.
A második, öt esszébôl álló könyv pedig a személy ("hely, ahonnan az egész egyszerre látható" H.B.: Unicornis) lehetôségeit vizsgálja elsôsorban. Mind a legôsibb tudásból merít, mind pedig a modern ember helyzetét és gondolkodását világítja át, igazi "swifti-joycey" humorral, a legmagasabbról és legalulról is szemlélve, sôt még azt is 'megjósolja' mi lehet belôlünk, ha továbbra is ugyanabba az irányba szédelgünk, az egyetemes törvények értelmében "kötelezô" vízöntôkori apoklyptikus mélypont felé. Ha a fentebb említett - legfontosabb - megvalósulás felôl nézzük, a megszabadulás folyamatairól szóló személyes beszámoló, az Apokalyptikus monológ köré sorolható a Titkos jegyzôkönyv másik négy esszéje. De oly módon, amiként Hamvas minden írása (regényei is), hogy legyen bár a téma a "bolond", avagy Beethoven kései vonósnégyesei, jószerivel ("holo-grammatikusan") mindíg minden alapkérdés érintve van.
"A létezés egésze mindenki számára állandóan és tökéletesen nyílt, és mindenki annyit él belôle, amennyit akar." H.B.: Titkos jegyzôkönyv/Arlequin
De éppen itt nem lehet mégegyszer eléggé erôteljesen hangsúlyozni azt, ami Hmavas egyik központi gondolata, és számtalan írásának egyik fô témája volt, hogy kitalálhatja az ember a legmagasabb értékeket, és lehet a legkiválóbb véleménye önmagáról, és írhat minderrôl a legragyogóbban, ha személyében meg nem valósítja azt, amit tud, akkor alkalmasint rosszabb a helyzete, mint a tudatlanoké.
Mit jelent mindez? Mindenesetre megállást és szembefordulást a "hétköznapok" zavaros áradatával. Aki már próbálta tudja, hogy talán nincs ennél nehezebb emberi feladat. Aminthogy nincsen nehezebb dolgunk, mint 'leülni', és békében megvalósulni, avagy Hamvas szavával: "átvalósulni" tudni. Az ô módszere az volt, hogy igyekezett helyzetét mind horizontálisan, mind vertikálisan átvilágítani. Ami az elsô esetben az emberiség hagyományainak lehetö legteljesebb ismeretét és feldolgozását jelentette, az óindiai Védáktól napjaink filozófiájáig. A vertikális megközelítés feltétele viszont elsôsorban a transzparens [áttetszô] egzisztencia. Ami mindenekelôtt azt jelenti, hogy az ember igyekszik megtisztítani magát a fôként korunkban elburjánzott ideológiák, "pszeudológiák" mindegyikétôl, és a lehetô legkevésbé él az általánosan kötelezô korrupt [piaci]  életminták szerint.
Dúl Antal (Hamvas 'tanítvány', teológus, az életmûkiadás szerkesztôje) szavaival: "A létezést áttetszôvé tenni annyit jelent, mint a sorsdráma elemeit rendezni, az emberi egzisztenciát nyitottá, egyszerûvé, megszólíthatóvá tenni. A megszerzett tudással azonosulni, annak konzekvenciáit az életvitelben érvényre juttatni. Realizálni, Mert az ismertszerzés képessége fölött rendelkezünk, de azt, hogy a tudásból hogyan növekedjék életrend kevesen ismerik." H.B.: 33 esszé/Elôszó
Hogy itt messze nem valami külsôdleges berendezkedésrôl van szó, azt a [kötet végére szánt] életrajz néhány mondatban is bionyítani fogja. Szerencsénkre Hamvasnak ahhoz, hogy helyzetét igazán tisztázni tudja, ifjabb kora prófétai, tanítói ambíciói kihültével is írnia (és fordítania) kellett. Tanulmányokat, "metapoétikus" esszéket, "beavatási" regényeket... Ha csak a Magyarországon elôtte nem, vagy alig ismert, általa méltatott keleti és nyugati gondolkodók, mûvészek sorát vesszük, hatásának óriásinak kellene lennie. Csakhogy korunk társadalmaira általában az is jellemzô, hogy igazi nagyjait egészen kivételesen ismeri fel, és a legritkábban tud velük mit kezdeni. A "létezô szocializmus" pedig ebbôl a szempontból is az egyik legrosszabb változat volt a maga otromba, és személytelen "dialektikus materialista" világképével, gyomor "filozófiájával", az egyenlôbbek hazug maffiájára, és tetôtôl talpig korrupcióra, kollaborációra, és besúgásra 'épülô rendszerével'. Igazából nem is lehet csodálkozni rajta, hogy Hamvast (is) betiltották, könyvtári állását is fel kellett adnia (a nyugaton máig szinte egyedül favorizált "magyar" teoretikuss-ideológus Lukács György elvtárs befolyására!), és élete legtermékenyebb éveit ôrült, lármás, környezetileg-testileg-lekileg szennyezô erômûépítkezéseken kellett töltenie segédmunkásként és raktárosként..
Mindennek ellenére, "az árokparton is" megdolgozta, megírta, amit akart, amit kellett (Az Északi korona is ebbôl a periódusból származik), méghozzá oly sok változatban, hogy csak máig feldolgozatlan kéziratai, jegyzetei több ezer olalt tesznek ki.
1990-tôl kezdôdhetett csak el az életmû kiadása. Az ember, látva, hogy a könyvek gyorsan eltûnnek a könyvesboltokból azt hihette volna, hogy most eljött az idô Hamvas és élet-mû-ve, életpéldája "hivatalos" felfedezéséhez is. Nem éppen ez történt, történik azonban. Miközben például a volt Jugoszlávia területén, a II. világháború óta földrészünkön legborzalmasbban sújtott 'civil' bosnyákok, szerbek, szlovének, horvátok és magyarok körében, az egyetemektôl, az 'átlag' polgárig az egyik legolvasottabb, ismertebbb szerzô Hamvas Béla, addig Magyarországon máig sajátos fanyalgás tapasztalható, elsôsorban értelmiségi körökben. Ami annál is különösebb, mert ott semmiféle írott-íratlan "Jante-lov"* nem tiltaná egy, az átlagtól akármennyira is elütô egyetemes életmû integrálását. Az egyik magyarázat (hogy az úgynevezett politikai, hatalmi manipulációs igényeket, és félelmeket mellôzzük itt, mint a Hamvas által képviselt szemlélethez teljesen méltatlant) talán az örök, és abszolút magyar szabadságigény defektusában: "nekem ne mondja meg senki" keresendô.
Egy másik változat Dúl Antaltól származik, aki szerint Hamvas rögtön személyünkben szólít és érint meg bennünket, és átvilágító, "leleplezô", irónikus hangvételét "a korrumpálódásban még többé kevésbé ártatlan fiatalságon kívül kevesen állják."
Remélhetôleg a dán olvasót egyik fent emlitett defektus sem fogja megakadályozni abban, hogy elfogulatlanul olvassa korunk egyik igen fontos gondolkodójának beszámolóit "alkímista" munkájáról, és miután egy "földi királyság mintaországában", és nem egy exjugoszláv földi pokolban, vagy a nemzetözi vadkapitalizmust nyögô Magyarországon él, minden lehetôsége megvan arra is, hogy levonja a tanulságokat mind saját életére, mind 'a társadalmi változások tendenciáira' vonatkozóan.
Személyes tapasztalatokra is hívatkozhatom azonban, amikor felhívom a figyelmet arra, hogy elsôre még olvasni sem igazán könnyû Hamvast, hát még akceptálni, amint mindenestül 'a fejérôl a talpára' állítja megszokott világunkat. De ha valaki összes apokalyptikus fenyegettetségünk, saját magunk által a magunk fejére idézett bajok közepette hisz még benne, hogy - csakúgy, mint mindíg, állítja Hamvas - megvan a lehetôségünk a megszabadulásra, hazatérésre, akkor keresve sem találhat sokkal jobb kalauzt és támogatót - legalábbis Európában? - mint Hamvas Bélát, életmûvét és példáját, bíztatásként és útbaigazitásként egyaránt.
Hamvast ugyanis bízvást tekinthetjük a Titkos jegyzôkönyv Pythiájában megjósolt, megidézett megmentô, a "szakrális, diabolikus ember" (típus) egyik elsô képviselôjének. Mennyire mutatkozik 'megváltónak' az még elválik, de az biztos, hogy olyan arányokkal találkozunk itt, amikre a "mítikus aranykor" óta kevés példát ismerünk.
"A három nagy világkorszakot, az aranykort, a történetet, és a megváltást lényében összeolvasztotta. Ezért szakrális, ezért diabolikus, és ezért emberi. Ördögien okos, mágikusan gyarló és evangéliumian tiszta. Az elrontott, kenetteljes és pervertált kereszténységbôl semmi sincsen benne. De nála jobban senki nem tudja, hogy anima natureliter christiana. Ezért nincsen benne semmi a szcientifista szakemberbôl, sem a morálterroristából. (...)
Elsô pillanatra olyan, mintha vallástalan lenne. Pedig minden esetben jákobi természet, aki az angyalokkal küzd, hogy Istent láthassa. (...)
Az egészben érdekelve van. Ezért látszik úgy, mintha a csecsemô, abölcs és az ôrült keveréke lenne. Semmi sincs távolabb tôle, mint a visszavonulás, a megalkuvás, a préda és az erôszak."
H.B.: Titkos jegyzôkönyv/Pythia
Mindez pedig éppúgy érvényes és bizonyítottan viselhetô, (imaginálható) alapállás a könyvtárban, az árokparton, a kényszermunka iszonyatos lármajában, büzében és mocskában, mint a méhes aranykori derûjében, gazdagon terített asztalnál, szép nôk és jó borok társaságában. Íme a jó hír!
Köszönet tehát e könyv kiadójának, a Koppenhágai Hamvas Béla Klubnak, elnökének, a könyvet fordító Eszterhás Péternek, valamint mindazoknak, akik áldozatos munkájukkal lehetôvé tették a dán változat megjelenését.
Külön köszönet illeti az özvegyet, Kemény Katalint, aki nem csak jogdíjáról lemondva segítette és engedélyezte a kiadást, hanem azt is megmondta, hogy mit adjunk ki - elsôre. Miután több további Hamvas mû fordítása is készen áll, remélhetôleg hamarosan újabb mûvek követik ezen úttörô vállalkozást.




Legyen e könyv minden útonjáró segítségére!
Koppenhága 1996 február
Lázár Ervin Járkáló



* A Jante lov, A tante Jante törvénye (egy Dániába emigrált norvég író fogalmazta) 'íratlan' dán társadalmi alaptörvény: 1. Nem szabad azt hinned, hogy vagy valaki.
2. Nem szabad azt hinned, hogy érsz annyit mint mi.
3. Nem szabad azt hinned, hogy okosabb vagy mint mi.
4. Nem szabad azt hinned, hogy jobb vagyok nálunk.
5. Nem szabad azt hinned, hogy többet tudsz nálunk.
6. Nem szabad azt hinned, hogy több lehetsz, mint mi.
7. Nem szabad azt hinned, hogy értesz valamihez.
8. Nem szabad azt hinned, hogy nevethetsz rajtunk.
9. Nem szabad azt hinned, hogy érdekelsz valakit.
10. Nem szabad azt hinned, hogy bármire megtaníthatsz bennünket.