2011. december 4., vasárnap

Hamvas Béla életrajza

Hamvas Béla (1897 - 1968)

A chinese lion statue

"Megtanultam a zenét, de nem csináltam, s azóta tudással, de irigység nélkül hallgatom. Megtanultam egy sereg tudományt, mesterséget és művészetet, értek hozzájuk, de nem csinálom, s így érdektelenül tudom azokat élvezni. Csak még az írásról kell majd leszoknom, s akkor abban is féltékenység nélkül tudok gyönyörködni." (Philosophia normalis)

Hamvas Béla 1897 március 23-án született a felvidéki Eperjesen, evangélikus papi családban. Pozsonyban nevelkedik, ahová mégszületésének évében költözik át a család. Édesapja az Evangélikus Lyceum magyar-német szakos tanára, ahol Hamvas Béla 1906-tól 1914-ig középiskoláit végzi.
1915-ben érettségizik, és tanulótársaihoz hasonlóan nagy lelkesedéssel önkéntes katonai szolgálatra jelentkezik. Tiszti iskolai kiképzést kap. 1916 és 1917 között szolgálatot teljesít az ukrán és az orosz fronton. Kétszer megsebesül, idegösszeomlással utalják kórházba.

"Mintha ma történt volna, húsz éves alig múltam, amikor a könyvtárban, nem is tudom hogyan, Kierkegaardnak Az idő bírálata című tanulmánya kezembe került. Nincs társadalom, nincs állam, nincs költészet, nincs gondolkozás, nincs vallás, ami van romlott és hazug zűrzavar. Pontosan így van, gondoltam. De ennek valamikor el kellett kezdődnie. Elkezdtem keresni a sötét pontot. A proton pszeudoszt, vagyis az első hazugságot. Akkor álltam a válságba, és azóta nem léptem ki belőle. Rájöttem arra, hogy ma jelen lenni csak úgy lehet, hogy a válságot teljes egészében vállalni. Visszafelé haladtam a múlt század közepétől a francia forradalomig, a felvilágosodásig, a racionalizmusig, a középkoron át a görögökig, a héberekig, az egyiptomiakig, a primitívekig. A válságot mindenütt megtaláltam, de minden válság mélyebbre mutatott. A sötét pont még előbb van, még előbb. A jellegzetes európai hibát követtem el, a sötét pontot magamon kívül kerestem, holott bennem volt..."

1919-ben családjával Budapestre költözik (apja a szlovák hűségesküt megtagadja, a családot kiutasítják Pozsonyból). Budapesten a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán magyar-német szakos hallgató (1919-1923). Emellett a Konzervatórium zeneelméleti előadásait látogatja, sőt alkalmi hallgatója az orvostudományi karnak is. Egyetemi tanulmányai végeztével újságírói állást vállal, a Budapesti Hírlapnál és a Szózatnál (1923-1926).

Álláshoz jut a Fővárosi Könyvtárban (1927-1948). Huszonöt különböző irányzatú és érdekeltségű folyóiratban publikál tanulmányt, esszét, kritikát, recenziót. Latin és görög nyelvű művek mellett németül, franciául valamint angolul is olvas. Első felesége Angyal Ilona, akivel 1929-ben köt házasságot, és akitől 1936-ban válik el.

"Könyvtári állása kitűnő lehetőség, hogy tudását rendezze. Leltárt készít a múlt század végének és a huszadik század első felének szellemi tendenciáiról. Tanulmányát "krizeológiának" nevezi. E válságtan konklúziója: a századfordulótól kezdve csak azokat a szellemi megnyilatkozásokat lehet és kell komolyan venni, amelyek a nyugati életeszmény és értékrend kimerüléséről tudósítanak. A krizeológia csúcspontján Nietzsche áll. A modern korszak gondolati rendszereiből végképp kiábrándulva figyelmét egyre inkább a nyugati gondolkodás számára is kiapadhatatlan szellemi erőforrás, a görögség tanulmányozása köti le. Platónt és Hérakleitoszt fordít, Empedoklészről, Pithagoraszról és Orpheuszról ír, levélesszéjében., a Magyar Hüperionban (1936) az eszményi, de teljesen időszerűtlen és megvalósíthatatlan klasszikus életrend és a gyűlölt modern individualizmus és anarchia világa mérkőzik egymással. A görögségből sejti meg azt, amit mindig is tudott, és "amit mindenki mindig tud, és amit soha el nem felejthet" , amit legfeljebb magában elnyomhat, és a tudattalanba süllyeszthet: hogy az ember világa és az istenek világa nem kettő." (Dúl Antal)

Kerényi Károllyal megalapítják a Sziget-kört (1935), azt a klasszikus görög hagyományból merítkező szellemi szövetséget, amelyhez csatlakozott Szerb Antal, Németh László, Kövendi Dénes, Dobrovits Aladár, Molnár Antal és mások. 1936-ban megírja a Magyar Hyperiont, első írói korszaka ars poeticáját.

1937-ben feleségül veszi Kemény Katalint. Lakást bérelnek Óbudán, a Remetehegy oldalában.
"A majd húsz évig tartó könyvtártiszti korszakának a II. világháború kitörése vet véget. A háború alatt háromszor hívják be katonai szolgálatra. A végkifejlet idején Németországba vezényelt csapatától megszökik, de amikor az oroszok elfogják, a szibériai út elől is szökni kényszerül. Aki az ostrom napjairól hiteles élménybeszámolót kíván, olvassa el a Karnevál hatodik könyvét." (Dúl Antal)

1940-1944: háromszor kap behívó parancsot (1942 április-szeptember: orosz frontszolgálat). A háború alatt is fordít - Lao-ce, Böhme, Hérakleitosz, Kungfu-ce, Henoch műveit. Első esszékötete, A láthatatlan történet1943-ban jelenik meg.

 1943 - 1944-ben megírja a Scientia Sacra c. nagyesszét, amely második írói korszakának megnyitója.
A Hamvas házaspár megéli Budapest megszállását. A lakást bombatalálat éri (1945), könyvtára, kéziratai megsemmisülnek.

"Mesterem arra tanított, hogy a negatívumokkal sohase elégedjek meg. Keressem meg a pozitív jelentést. Ha nem találom, keressem tovább. Minden sötétség igazi értelme, hogy fény... Koldus lettem. A birtok világa megsemmisült. De aránylag hamar meg tudtam érteni, hogy csak a birtok világának megsemmisülése után léphet át az ember a létezés világába... Sohase tudtam volna lemondani... Valaki a birtokot levakarta rólam. Bőröm is vele ment, de nem baj... Igyekszem többé semmihez sem odaragadni. Koldusnak lenni nehéz, de jó..."

1945-1947: az orosz megszállás alatt kiéleződő politikai légkör és a hatósági zaklatások ellenére élete egyik legtermékenyebb korszaka. Jacob Böhmét fordít, kommentál; megírja a Titkos jegyzőkönyv c. esszékötetét; elkészíti a Tabula smaragdina fordítását, kommentárját; befejezi aforisztikus formában összeállított esszékötetét, az Unicornist, melynek alcíme: Summa philosophiae normalis.

A háborút követő néhány évben az Egyetemi Nyomda kis tanulmányai címmel sorozatot szerkeszt. A füzetek célja, hogy a 20. századi Európa szellemi helyzetéről minél szélesebb körű áttekintést adjon. Szemelvénygyűjteményt állít össze Anthologia Humana - Ötezer év bölcsessége címmel (1946).
1948-ban Hamvas Bélát könyvtári állásából felfüggesztik és "b-listázzák" - ez a politikailag megbízhatatlanok belügyminisztériumi kategóriája. A b-listás csak a legalacsonyabb rendű munkákat vállalhatja. Minden publikációs és szerkesztői jogától megfosztják.

Közéleti eltiltásáig ugyan több mint 250 szövegét publikálták, életművének nagyobb részét azonban a névtelenségben írt művek alkotják.

Földműves igazolványt vált ki, amelyben munkahelyéül sógora szentendrei kertjét jelöli meg. 1948 és 1951 között földet művel, gyümölcsöt termeszt. A Karnevált ebben az időben, Szentendrén írja meg. (A Karnevál az olvasók körében kézirat formájában 30 évig jár kézről kézre, mígnem 1985-ben nyomtatásban megjelenik.)

"Tudomány, vallás, filozófia az élet terhein kíván könnyíteni. A hagyomány az embernek visszaadja önmagát."

1951-től 1964-ig az Erőműberuházó Vállalat erőmű-építkezésein (Tiszapalkonya, Inota, Bokod) vállal munkát mint raktáros, segédmunkás, gondnok. Hajnalban, munkakezdés előtt, és amikor csak teheti, kihúzott íróasztalfiókban és árokparton szanszkritból, görögből és héberből fordít; a jógáról, a Kabbaláról, a zenről, és a szufikról ír tanulmányt.

"A középpont a kocsma és a népbolt. Itt benne vagyok a templomtalan tömegben. Gyűjtöm azokat a szavakat, amelyeket itt a legtöbbször használnak, persze trágárságok, és a katonaság ehhez képest igen finom hely volt. Azt hiszem, kevés ember ússza meg ezt belső károk nélkül." 

1959-1966 között megírja Patmosz c. háromkötetes esszégyűjteményét, az életmű utolsó periódusának főművét. 1964-ben másodszor nyugdíjazzák. Holott munkái többnyire csak illegálisan, kézirat formájában terjeszthetők, továbbra is ír, és írásai egyre népszerűbbé válnak.

1968 november 7-én agyvérzésben meghal.

Felesége Szentendrén helyezteti örök nyugalomra.

1990-ben posztumusz Kossuth-díjat kap.