2011. december 4., vasárnap

Dúl Antal Hamvas Béláról


"Hamvas Béla kései írásaiban a jelenléthez két alapkövetelményt támaszt. Az egyik az univerzális orientáció. - Lehetőleg birtokba kell venni a teljes emberi tudást. Kortól, néptől, vallástól, világnézettől függetlenül segítségül kell hívni mindenkit, aki a létezés centrumához, a metafizikai alaphoz utat mutat.

A másik alapkövetelmény: a transzparens egzisztencia - áttetsző létezés. Ez az a pont, amely a hagyomány alapján állót a nyugati kultúra szaktudósától, a vallástörténésztől, orientalistától vagy etnográfustól megkülönbözteti. A létezést áttetszővé tenni annyit jelent, mint a sorsdráma elemeit rendezni, az emberi egzisztenciát nyitottá, egyszerűvé, megszólíthatóvá tenni. A megszerzett tudással azonosulni, annak konzekvenciáit az életvitelben érvényre juttatni. Realizálni. Mert az ismeretszerzés képessége fölött rendelkezünk, de azt, hogy a tudásból hogyan növekedjék életrend, kevesen ismerik.
E kettős követelmény sajátos stílust teremt. Nemcsak a tartalomról és nemcsak a formáról van szó. Minden írásmű üzenet: híradás arról a személyes üdvtervről, amelyet írója saját életéből munkál ki és emel át a műbe. Ez a tematikusan szinte soha meg nem jelenő személyes üdvterv az írás tartalmon és formán túli aurája, mondjuk a mű hőfoka, íze, illata, színe. Alkímiája. Ez az a dimenzió, amit az olvasó - Ebner szavával - lehallgat, tartalmilag bármiről is legyen szó, kvantummechanikáról vagy mitológiáról.

(-)

A mondottakból nyilvánvaló, hogy az "új stílus" valójában ősrégi, és a kezdetekhez áll a legközelebb. Szabálya egyszerű: a kimondott szó fedje az életet, amely mögötte áll, és az élet fedje a szót, amelyet kimond. Ennek az egyszerű szabálynak érvényre juttatásánál valószínűleg nincs nehezebb írói feladat.
Hamvas Béla műfajául az esszét választotta, ami szószerint is annyit jelent: kísérlet. Minden írása, aregényeket is beleértve, esszészerű. Az esszé a szabadság műfaja, mivel nem köti sem filozófiai, semtudományos konzekvencia, sem szigorú formai keret. "Ihlete vonatkozhat Grecóra, Echnaton fáraóra, délutáni sétára, fogpiszkálóra, tárgya lehet botanikai vagy teológiai, de előadása mindig művészi kell legyen, és közvetlen." És - mindenek előtt és fölött - személyes. Az esszé nagy jelentősége: a hangsúly arról, amit valaki mond, átvihető arra, aki mondja. Ez Hamvas írásainak különös erőssége. A téma, a megformált gondolat hátterében látjuk őt magát is, aki szól, anélkül, hogy hitelét a vallomás- vagy memoárirodalom gyakori pátosza és nárcizmusa lerontaná. És ezért érezzük úgy, hogy személyesen éppen hozzánk szól. Soraiban gyakran valósággal döbbenten ismerünk rá saját töprengéseink, problémáink kristálytiszta megfogalmazására és konzekvens végiggondolására. Előadásmódja művészi: igényét arra, hogy az életbe költészetet vigyen, sohasem tagadja meg. De - mint egyik naplótöredékében írja - ennek a költészetnek szabályai nem az esztétika tankönyvekben, hanem közvetlenül az evangéliumban találhatók. - Mert "az alapnyelv a kinyilatkoztatás".

Európa régóta érzi, hogy új tudatra és új életrendre van szüksége. Íme valaki, aki a vita nuova felé egy lépést tett."

"Témavilága rendkívül szerteágazó és sokszólamú, de hangjának alaptónusát a szentkönyvek tanítása adja. Ezért mondhatjuk, hogy Hamvasnál tárgyi tévesztést, stiláris botlást igen, de elért tudatszintjének (egységtudatának) megingását soha nem tapasztalhatjuk. Megvilágosodottnak kell tekinteni azt az embert, akinek egységtudatát sorsbonyodalmai nem rendítik meg. A minden egy tudása Hamvas biztos háttere, és aki életét a szellemi alapra építi, bármi érje, gondolkodása és tettei krízis helyzeteit e belső szemlélet mindig korrigálni tudja.

  (-)

  Hamvas Béla életműve a magyar szellemi életben kiemelkedő jelentőséggel bír. Ő volt az egyike, aki Magyarországon utat nyitott az egyetemes emberi tradíció gondolatkörének megismeréséhez. Egyik legfontosabb tanítása számunkra az, hogy: "Nem rendszereket kell alkotni, hanem az ébresztő elemek folyamatos sorát biztosítani". Hamvas mindig távol tartotta magát az izmusok szektásságától és szükségszerű szűklátókörűségétől, amikkel szemben az egyetemességet kereste, ami nem áll szemben semmilyen más irányzattal, hanem irányzatok feletti. Hamvas számára bármilyen mű hitelességét csak a mögötte álló hiteles élet adhatja meg, amelynek alapja a gondolat-szó-tett azonossága. Ő a műveit élte, és életét művé tisztította, ennek értelmében, alkotásaiban szerves egységbe forrt a bölcselet, vallás, művészet és élet.

  (-)

  Minden vallás ismeri azt az embert, aki brahmani feladatot tölt be, de nem áll templomi szolgálatban, nem tagja a hierarchiának vagy valamelyik szerzetesrendnek. A katolikusok munkáspapoknak nevezték azokat, akik az oltár szolgálata helyett a kétkezi munkát választották, és a modern világ rabszolgái közé mentek az Evangéliumot hirdetni.

  (-)

  Keleten úgy mondják, ők azok, akik a vállukon hordozzák a világ terhét, könnyedén, gond és panasz nélkül, és egyetlen szavukkal a megbomlott egyensúlyt helyreállítják "
 
(Dúl Antal)